2017. március 4., szombat

Márciusi bakancslista

Minden hónapban fel szoktam jegyezni, hogy az elkövetkező pár hétben mit szeretnék csinálni, esetleg lesz valami program amire el akarok menni. Úgy gondoltam ide is kiterjesztem lista gyártó mániám.
Következzen hát mily tetteket vágyom véghez vinni eme hónapban:

  • Logant nézni moziban Bakkfity barátnőmmel
  • kirándulni- Gellért-hegy, Margit-sziget, Sas-hegy biztos, aztán ahogy jön
  • új receptek kipróbálása
  • borozós este/esték Mumussal, ha hajlandó végre abbahagyni az antiszociális életmódot
  • Bakkfityék macskájával lustálkodni (igen, ez egy olyan macskásnál mint én, külön pontot érdemel)
  • sütkérezés a Dunánál
  • tavaszi virágot az ablakba!
  • beadandók elkészítése kivételesen határidőre
  • Mama szülinapjára valami finomat sütni
  • Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme- nagyon kíváncsi vagyok hogy alakul A szél nevének a folytatása, jó lenne megszerezni 
  • angolozás Macsekkal

2017. március 1., szerda

Könyvmolyok nehézségei

Tegnap elindultam átvenni egy (azaz 1 db) könyvet, 1500 Ft-ért jutottam hozzá az Outlander első részéhez, ami kb 800 oldal*bárgyú mosoly, gondolatban könyv ölelgetés*. Ám menet közben elhaladtam egy antikvárium mellett s valami belső hang suttogta, hogy térjek be, igazán, csak egy picit nézzek körül, hátha találok valamit. Nem, nem vagyok skizofrén. Érted. Antikváriumban. Alapvető, hogy ezek a kis boltok a földi mennyország egy-egy megtestesülései- ergo mindig van valami. Így aztán bementem, a hely pedig beszippantott. Ó, hogy miket találtam! Mary Poppins több része, Montgomerytől az Anne otthonra talál, verses kötetek,... Nyamm, nyamm. De csak két könyvvel nehezebben távoztam 40 perccel később, szóval hős vagyok. Az eladó egy nagyon kedves úr volt, még erre a mennyiségre is kaptam kedvezményt, így csupán 1700 Ft-ot kellett fizetnem! A győztes az Arthur király-A látókő lett nekem, amit nagyon régóta kerestem már, illetve egyik barátnőmnek Stephen Kingtől A ragyogás. Madarat lehetett volna fogatni velem.
Széles mosolyom egészen addig tartott míg hazaértem és konstatáltam, hogy nincs több hely a polcomon az újdonságaimnak (pedig már minő szentségtörés két sorban állnak egymás előtt). S bár tartom magam ahhoz, hogy nem létezik túl sok könyv csak túl kevés polc, azért koliban eléggé meg van kötve még az ember könyvimádó lányának is a keze. Aztán egy kis töprengés után végül kiszortíroztam pár kötetet amik immár a bőröndömben várják, hogy hazavigyem őket és otthon keressek nekik helyet az amúgy hasonlóan megterhelt polcokon...