2017. március 4., szombat

Márciusi bakancslista

Minden hónapban fel szoktam jegyezni, hogy az elkövetkező pár hétben mit szeretnék csinálni, esetleg lesz valami program amire el akarok menni. Úgy gondoltam ide is kiterjesztem lista gyártó mániám.
Következzen hát mily tetteket vágyom véghez vinni eme hónapban:

  • Logant nézni moziban Bakkfity barátnőmmel
  • kirándulni- Gellért-hegy, Margit-sziget, Sas-hegy biztos, aztán ahogy jön
  • új receptek kipróbálása
  • borozós este/esték Mumussal, ha hajlandó végre abbahagyni az antiszociális életmódot
  • Bakkfityék macskájával lustálkodni (igen, ez egy olyan macskásnál mint én, külön pontot érdemel)
  • sütkérezés a Dunánál
  • tavaszi virágot az ablakba!
  • beadandók elkészítése kivételesen határidőre
  • Mama szülinapjára valami finomat sütni
  • Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme- nagyon kíváncsi vagyok hogy alakul A szél nevének a folytatása, jó lenne megszerezni 
  • angolozás Macsekkal

2017. március 1., szerda

Könyvmolyok nehézségei

Tegnap elindultam átvenni egy (azaz 1 db) könyvet, 1500 Ft-ért jutottam hozzá az Outlander első részéhez, ami kb 800 oldal*bárgyú mosoly, gondolatban könyv ölelgetés*. Ám menet közben elhaladtam egy antikvárium mellett s valami belső hang suttogta, hogy térjek be, igazán, csak egy picit nézzek körül, hátha találok valamit. Nem, nem vagyok skizofrén. Érted. Antikváriumban. Alapvető, hogy ezek a kis boltok a földi mennyország egy-egy megtestesülései- ergo mindig van valami. Így aztán bementem, a hely pedig beszippantott. Ó, hogy miket találtam! Mary Poppins több része, Montgomerytől az Anne otthonra talál, verses kötetek,... Nyamm, nyamm. De csak két könyvvel nehezebben távoztam 40 perccel később, szóval hős vagyok. Az eladó egy nagyon kedves úr volt, még erre a mennyiségre is kaptam kedvezményt, így csupán 1700 Ft-ot kellett fizetnem! A győztes az Arthur király-A látókő lett nekem, amit nagyon régóta kerestem már, illetve egyik barátnőmnek Stephen Kingtől A ragyogás. Madarat lehetett volna fogatni velem.
Széles mosolyom egészen addig tartott míg hazaértem és konstatáltam, hogy nincs több hely a polcomon az újdonságaimnak (pedig már minő szentségtörés két sorban állnak egymás előtt). S bár tartom magam ahhoz, hogy nem létezik túl sok könyv csak túl kevés polc, azért koliban eléggé meg van kötve még az ember könyvimádó lányának is a keze. Aztán egy kis töprengés után végül kiszortíroztam pár kötetet amik immár a bőröndömben várják, hogy hazavigyem őket és otthon keressek nekik helyet az amúgy hasonlóan megterhelt polcokon...

2016. január 14., csütörtök

Népszerűtlen book-tag

A témát több általam olvasott blogon is láttam feltűnni és elég érdekesnek tűnt ahhoz, hogy én is kitöltsem. Persze pont akkor, amikor épp az utolsó vizsgámra kéne tanulnom. De hát tudjátok hogy van ez: ilyenkor még a falon lévő repedések is sokkal érdekesebbnek tűnnek hirtelen.


1. Egy népszerű könyv vagy sorozat, ami neked nem tetszett.
Több cím is eszembe jutott, de az első számú és verhetetlen számomra a szürke könyv. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezt romantikusnak állítják be. Már az is, hogy egyáltalán nyomdába került. Bevallom az első kötetet elolvastam, hogy mire fel ez a nagy felhajtás, de úgy érzem értékes perceket pazaroltam el az életemből erre. Már maga a Twilight, ami alapján íródott is elég gyatra, ennek mégis sikerült felülmúlnia. Brrr.. szinte hallom, hogy sír a fák lelke, amikből emiatt lett papír.


 2. Egy népszerű könyv vagy sorozat, amit mások nem bírnak, neked viszont bejött. 
Őszinte leszek, nem nagyon követem, hogy mások mit szeretnek, és mit nem. Ami érdekel azt elolvasom úgyis. De ha muszáj választanom, akkor mondjuk a Mercy Falls farkasai sorozat.

3. Egy szerelmi háromszög, ahol a főszereplő nem azzal a karakterrel jött össze, akinek te szurkoltál; vagy egy OTP (one true pairing), ami szerinted pocsék. 
Passz.

4. Egy népszerű műfaj, amit te nagyon ritkán olvasol.
Krimi, thriller és társai. Nézni szeretem, de valahogy még nem éreztem késztetést, hogy elmélyedjek egy ilyen műfajú könyvben. Azonban ami késik nem múlik, karácsonyra ugyanis munkahelyi ajándékozáson Stephen King: Halálsoron című művét kaptam, úgyhogy egy művet biztos kipipálhatok majd ebből is.

5. Egy népszerű vagy közkedvelt karakter, akitől te a falra mászol. 
Katniss Az éhezők viadalából. Az elején még kedveltem, de amilyen nyavalygást levágott az utolsó könyvben, az nekem már túl sok volt. A két fiú közti vívódását egyáltalán nem tudtam átérezni, legszívesebben lecsaptam volna.

6. Egy népszerű író, akit te az istenért sem tudsz megszeretni. 
Most a magyar tanárok nagy része felhördülne, de Jókait sehogy sem tudtam megkedvelni. Szeretem az igényes leírásokat, de 3 oldalon keresztül taglalni a fű mozdulását a csatatéren például egyáltalán nem tartozik az értékelhető dolgok közé nálam.

7. Egy népszerű könyves toposz, ami már a könyöködön jön ki. (pl. elveszett hercegnő, korrupt szerető, szerelmi háromszögek, stb.) 
 A szerelmi háromszög fejhosszal vezet, ha megneszelem, hogy van ilyen egy könyvben, az eléggé megcsappantja az olvasási kedvemet. A béna főhős, aki mindent elbaltázik mégis sértetlenül megúsz mindent szintén nem tartozik a kedvenceim közé.

8. Egy népszerű sorozat, ami téged egyáltalán nem érdekel.
Star Wars, Trónok harca. Sajnálom, engem nem villanyoznak fel ezek. Megvan a maguk szépsége (biztos), és én ezt meg is hagyom a rajongóknak.

9. A mondás úgy tartja, „a könyv mindig jobb, mint a film”, de melyik filmet vagy tévésorozatot kedveled jobban, mint a könyvváltozatát? 
 Általában jobb szeretem a könyveket, olykor egy-egy film felér az írott eredeti szintjéig, ám, hogy a vásznon többet nyújtson valami, az ritkán fordul elő. Talán a Szerelmünk lapjai az, ami megüti ezt a mércét. Jó a forgatókönyv, nem változtattak sokat a történeten és kitűnőek a színészek.


Hát ez volna az én listám, remélem senki lelkébe nem gázoltam bele túl mélyen. Most pedig irány vissza a jegyzeteimhez!

2015. december 2., szerda

Hollók, kastélyok és a vizsgaidőszak kapcsolata egy kis ekcémával fűszerezve

Néha mérhetetlenül tudom sajnálni magam az élet által rám pakolt terhek miatt. Mint pl a tejallergiám, ami 2 éve egyik napról a másikra dupla erősségűre váltott, és azóta kiszámíthatatlan, mikor mennyit engedhetek meg magamnak a valójában tiltólistán lévő ételekből. Télen ill. stresszes időszakban sokkal könnyebben kijön, és megvannak az árnyalatnyi különbségek is a különböző tejtermékek közt. Mostanság épp azt is megérzi a szervezetem, ha valami "nyomokban tejet, tojást tartalmaz", vagy "tejterméket is felhasználó üzemben készült". Nagyjából 6 hete játszuk ezt és azt kell mondjam, a kezdetekhez képest nagyon jól tűröm. Igaz nem is nézek ki úgy, mint 2013-ban, mikor mindkét karom és az arcom is rákvörösen égett az ekcémától, de hol van már az, hogy ezen bőgjek? Igen, néha csalok sajnos, ilyenkor kicsit újra fellángol az arcom, bedagadnak és felrepednek az ujjaim és ismét rájövök, hogy a testem nem lehet becsapni és nem éri meg az a pár perc élvezet, amíg megrágom és lenyelem a falatot.
Vannak olyan mélypontjaim is, mikor eluralkodik rajtam a magány érzése, és úgy tűnik egyedül vagyok a világban és senkit nem érdekel mi van velem. Aztán felidézem, hogy mennyi mindenen túl vagyok, hogy azok a nehézségek amik eddig az utamba kerültek csak mind erősebbé tettek és persze vannak barátaim és családom is, akik szeretnek és megbecsülnek.
Mikor pedig olyan emberekkel találkozom személyesen vagy az interneten egy-egy blogon keresztül, akik sokkal nagyobb dolgokból álltak fel és élik boldogan az életüket minden nehézség ellenére és azzal együtt, akkor ráébredek, hogy nekem is bőven van miért hálásnak lennem. Hiszen megvan minden porcikám és működik minden érzékszervem. Csak rajtam múlik, hogy kihasználom-e ennek a csodálatos szerkezetnek a formálhatóságát, vagy azon sírok, amit nem engedhetek meg. A megfelelő odafigyeléssel és diétával teljes életet vagyok képes élni. Edzhetek, eljárhatok bulizni, dolgozhatok, családot alapíthatok. Igaz velem nem olyan könnyű beülni valahova és harapni valamit, mert nemcsak tejallergiás de vegetáriánus is vagyok. Szerencsére a barátaim java ezt megérti és általában rugalmasak a csalásaim és kitartó napjaim közepette is.

Egyébként, hogy valami könyvekhez köthetőt is mondjak: 2 hete ráleltem a tökéletes karácsonyi ajándékra... magamnak. Ez pedig nem más, mint Maggie Stiefvater Hollófiúk című sorozatának harmadik kötete, a Blue Lily, Lily Blue- magyarul Kék liliom. A Könyvmolyképző kiadó oldalán akadtam rá kedvező áron és kis vívódás után be is tettem a kosaramba. Az ám, de kiderült, hogy 2 könyv megvétele esetén nem számítanak fel szállítási költséget. Mondanom sem kell, hogy vérszemet kaptam. Azonnal átnyálaztam a szerényen több, mint 60 tételre rúgó kívánságlistámat molyon és egész rövid gondolkodás után Montgomery Kék kastélya lett a másik befutó, ami vár majd a fa alatt. Rendkívül előrelátóan otthonra kértem a szállítást, így kiküszöbölve annak a veszélyét, hogy pedagógiai pszichológia szigorlaton lányos zavaromban Gansey és Blue kalandjairól vagy Valancy családjáról kezdjek el beszélni majd. Ugyanez nem mondható el a januári megmérettetésimről, mert négy nappal az év kezdete után már énekből kell valami érdekeset összehoznom, de sajnos nem az ünnepi olvasmányaimból. Ezektől az "apróságoktól" eltekintve (mármint a vizsgaidőszak és velejárói) felhőtlen boldogság keríti hatalmába minden alkalommal szívemet, ha az engem hűen váró kötetekre gondolok, amelyek azóta már épségben meg is érkeztek anyum beszámolója alapján.
És íme a borítók így a végére. A Hollófiúkét illetően még nem döntöttem el, hogy a külföldi, vagy a hazai tetszik-e jobban (nem mintha a véleményem releváns lenne a felelős személyeknél...). Lucy Montgomery könyveinek az újra kiadott változatait viszont határozottan szeretem, mert egységes az alapjuk és szépen mutatnak együtt a polcomon.
    
Ez a külföldi borító
Ez pedig a magyar
Az álmodozó Valancy


2013. szeptember 23., hétfő

A Ley-vonalak titka

Fülszöveg:
"Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szerelme ... vagy te ölted meg őt.
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában."

 A történet egy amerikai városban, Henriettában zajlik- ami lehetne akár egy átlagos hely is, de korántsem az. Különleges energiák találhatóak itt, ami vonzza a látókat és a kalandvágyókat egyaránt. Egy ősi legendát hajszol  a 4 Aglionbys fiú, akiknek segítségük is akad Blue, egy látó lánya személyében. Tömören- röviden ennyi, de mégsem. Akad benne bőven a Maggie-től megszokott humor amiből mazsoláztam is:

"Arra azért nem mert volna megesküdni, hogy behatóan szeretne a kontyos törpetiranusszal foglalkozni. Csak az állat neve keltette fel a figyelmét, mert egy méter ötvenkettő centis lévén, nagyon imponált neki a törpetirannusz elnevezés."

"Miközben Adam bűnbánó arccal horgasztotta le a fejét, azon tűnődött, hogy Ronan káromkodása akár költeménynek is beillene, barátja olyan gondosan és szerető aprólékossággal illeszti össze a komoran csengő szavakat. Ronan sokkal szebben beszélt ilyenkor, mint mikor nem káromkodott."

"Gansey beledünnyögött valamit az ágyneműbe, aztán legyintett egyet. Blue leguggolt az ágy mellé, és a karjára támasztotta az állát.
-És most hogyan tovább? De ha lehet, vedd ki a párnát a szádból."

 Aki azért nem kezdett még bele mert félt, hogy a Mercy Falls farkasai trilógiájára fog hajazni, azt megnyugtathatom: teljesen más a történet, a szereplők- egy dolog maradt ugyanaz: a minőség. A szereplők egyediek, kidolgozottak és szerethetőek, a cselekmény izgalmas, és bár a megoldáshoz nem jutunk közelebb a könyv végével, egyáltalán nem mondható, hogy csalódna az ember, mert így is van mit feldolgozni, és lehet várni a folytatást. (Én személy szerint már tűkön ülök..)

Ui.: Maggie Stiefvater az egyik kedvenc íróm lett már a Shiver elolvasásakor, és minden egyes kötete amit kézbe vettem eddig csak erősítette bennem ezt az érzést. Ma már ott tartok, hogy kb. bármit megvennék, amit ő írt.







2013. szeptember 22., vasárnap

Éjféli szösszenet

 Az előbb néztem meg a Most jó! című filmet és még hat az érzelmeimre, így nem lehetek benne biztos, hogy holnap vagy egy hét múlva is helytálló lesz a véleményem..
 A történet főszereplője Tessa (Dakota Fanning), egy fiatal leukémiás lány, aki szeretne a hátralévő kevéske idejében minél több dolgot kipróbálni. Példának okáért szexelni akar és bedrogozni, lopni, autót vezetni. Ír róluk egy listát is, de szerencsére nem lesz A bakancslista koppintása, csak finoman említik párszor a filmben. Túl sokat nem tudunk meg a múltjából, a családja és a barátnője sincsen túlságosan kibontva, nekem mégis jó volt így, végül is ez az ő csatája, legfőképp az ő szemén keresztül van bemutatva mi is történik. Tetszett, hogy úgy csinálták meg, hogy valóban azt éreztem amit egy haldokló érezhet: hogy pillanatoknak tűnnek a napok, a hetek. Azt hittem még az elején vagyok a filmnek, és amikor ránéztem kiderült, hogy már a felénél jár. Elgondolkodtató volt számomra, viszont nem letargikus, ami szerintem nagy dolog egy ilyen témájú műnél, legyen az könyv, színdarab vagy film. Időről- időre feltettem magamban a kérdést, hogy vajon én ezt és ezt így csinálnám? -vagy talán máshogy? Bele tudtam magam képzelni a helyébe, de képes voltam megérteni a körülötte lévőket is. Az apját aki szenved attól, hogy nem tud semmit tenni és igyekszik óvni mindentől, az anyját, aki nem mer szembenézni az elkerülhetetlennel és menekül a dolgok elől, az öccsét aki teljesen természetes dologként kezeli a halált amitől a felnőttek megbotránkoznak és a barátját, aki először fél szeretni, mert tudja, hogy úgyis el fogja veszteni és fájni fog.
 Úgy érzem csak hadoválok össze-vissza az éjszaka közepén, és félek nem sikerül átadni, hogy nekem mennyire tetszett ez a film és, hogy aki idetéved és beleolvas a posztomba talán pont azért nem nézi meg ha szembe jön vele egyszer, mert én olyan értelmetlen dolgokat írtam róla. Hjajj. Fáradt vagyok és monologizálok. Azt hiszem megyek aludni.
 Összességében: nekem nagyon tetszett, nem éreztem azt, hogy egy kaptafára készült volna a többivel, a színészek is jól játszottak, és nem is játszották túl a szerepüket, Dakota és Jeremy szerintem tehetségesek, remélem nem adják lejjebb minőségben.

Film adatok röviden:
Tessa Scott-Dakota Fanning
Zoey (barátnő)- Kaya Scodelario
Adam (a barátja)- Jeremy Irvine
anya- Olivia Williams
apa- Paddy Considine

103 perc
rendező: Ol Parker
2012-ben jelent meg.

2013. június 24., hétfő

 A múltheti nagy melegben még olvasni sem volt erőm, csupán vegetáltam. Volt pár próbálkozásom, de néhány oldalnál tovább sohasem jutottam, mert a betűk rendszerint elkezdtek táncolni a szemem előtt. Hétvégén szerencsére már élhetőbb időben volt részünk, így végre képes voltam haladni Richard Bach regényével, és már alig várom, hogy ismét elmerülhessek a sorokban. Kivételesen elkezdtem kijegyzetelni a nagyon tetsző részeket, íme pár részlet a könyvből:

"Hát így élnek errefelé az emberek, nagy házforma dobozokba húzódnak be, hogy védjék magukat az olyasmitől, mint az "eső" vagy a "hó", és a dobozok oldalára lyukakat vágnak, hogy kilássanak belőlük. Kisebb méretű dobozokban jönnek-mennek; különböző színűekre festik őket, és a sarkukon kerekek vannak. Azért kell nekik a doboz-kultúra, mert az hiszik, hogy maguk is dobozba vannak zárva, ezt a dobozt "test"-nek hívják. A testből lábak és karok állnak ki, ujjak vannak rajtuk, hogy tollat meg egyéb szerszámokat mozgathassanak velük. Nyelveket beszélnek, mert már elfelejtették, hogyan kell megérteniük egymást, és szem van a fejükön, mert elfelejtették a valódi látást. Fura kis bolygó ez. Bárcsak te is itt lennél! Nemsokára hazamegyek. Szóval, éreztél már ilyesmit?
-Néha igen. De nem egészen így- felelte."

"Végül is ebből áll a tapasztalatszerzés: nemcsak az számít, hogy elveszítjük-e a játszmát, hanem az is fontos, hogy kapunk ki, és hogy miképpen változunk meg tőle; okulunk-e belőle, használjuk-e a még sohasem volt új tapasztalatot a következő játszmákban? A vereség furcsa módon egyfajta győzelem."

"Lehet, hogy most meg fogsz lepődni, de jobb, ha hozzászoksz ahhoz, hogy belőlem- a szavak kovácsa lévén- olykor- olykor akaratom ellenére is előtör a költészet- ilyen vagyok, másként nem tehetek. Szóval: szerintem szuper vagy!
 Lassan, ünnepélyesen bólintott.
 -Kiváló fogalmazás, szavak kovácsa. Köszönöm. Te is szuper vagy, véleményem szerint. -Hirtelen váltással az eszébe villant egy ötlet, kimondta: -Tudod mit, most próbáljuk ugyanezt elmondani egymásnak szavak nélkül!
 Most azonnal haljak meg a boldogságtól, kérdeztem magamtól, vagy még várjak egy kicsit?
 A várakozás többet ígért. Pedig szinte úgy éreztem, ekkora örömöt el sem lehet viselni, erre már nincs is szó, bár néhány azért még akad."

 Nem tudom mások, hogy vannak a szamárfülezéssel, számukra tetsző dolgok aláhúzogatásával, én mindkettőt szinte bűnként kezeltem, a könyveimet akkora becsben tartom. Most viszont ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy ebben a műben aláhúzzak minden egyes sort, ami tetszik. Egy dolog tart vissza végső soron: ez anyu könyve, és tudom, hogy ebben a kérdésben ugyanaz a véleménye, mint nekem volt eddig- valószínűleg a többi történetet még mindig képtelen lennék ily módon megszentségteleníteni, de hát kivétel erősíti a szabályt...