Esti nyafogás

 Könyörgöm, valaki billentsen hátsóba! Rengeteg könyvvel el vagyok maradva. Igaz most írtam egy postot végre- kedvelt időtöltésem: az alvás rovására. Ha tudnátok hány bejegyzést kéne publikálnom... de pihenni is kéne valamikor, mert eléggé betáblázott a hetem a suli jóvoltából, és még macska szittelni is napi több órát, mert Szofi nem bírja a kereteket (jobban mondva a kerítéseket) és az ember lánya így teremtsen egyensúlyt a dolgok közt..
Az iskolára visszatérve: tegnap mentem fel Pestre beiratkozni, holnap mehetek évnyitóra. (Mégis, ennek van valami értelme? Aki szövegel az is unja, aki hallgatja még inkább.) A nap poénja pedig: a koli valahogy nem tudott róla, hogy engem fel kellett volna venniük (már most résen kell lennem ennek a sulinak a titkárságával). De akivel beszéltem telefonon ez ügyben az nagyon szimpatikus volt, azt ígérte a várólista elejére rak, és miután szombat délelőtt beköltöznek hozzájuk az emberek felmérik a terepet, és este értesítenek, hogy nyertem-e egy ágyat vagy sem. Szóval vasárnap így vagy úgy ismét lesz egy utam fel a fővárosba, és remélhetőleg már csak következő pénteken térek haza (a koliból!)
Másrészt, hogy ezt még szebbé tudjam tenni, pénteken az évnyitóról haza kéne érnem az este 6-kor kezdődő táncpróbámra, majd másnap újra elmenni a próbára és az utána következő fellépésre, így este már bármit írnak/mondanak nem lesz erőm majd ugrálni örömömben vagy siránkozni..
A végére pedig jöjjön egy kis gyűjtés, ami kicsit jobb kedvelt csinált nekem, és remélem titeket is felderít :)

 

A természeten túli és az ő karakteres orra

 "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki egyszer egész nap szerkesztgette magában mit fog írni a blogjába, aztán mikor gép elé került lefagyott. Többször is nekikezdett, de 2 mondatnál tovább nem jutott, pedig négyszer is próbálkozott. Na ez volnék én most. Nem tudom mitől van ez, de remélem rövid ideig tart. Egyik barátnőm-ismerve engem és a fordítottságom- csak mosolyogva ennyit mondott: "majd megírod éjfélkor..". Lehet igaza van. De pont az éjszakai üzemmódomon igyekszem változtatni, mert néhány röpke hét, és újra iskola; én pedig arról voltam híres eddig, hogy a leghangosabb ébresztőt is képes voltam átaludni." -Írtam ezt a piszkozatot vagy két hete, azóta meg ide se néztem *mélyen szégyelli magát*. De mentségemre legyen, hogy a számítógépem egy őskorból itt felejtett lelet és még a teknősbéka is leelőzi, no meg egyéb  dolgaim is voltak. Most viszont megkaptam drága nagymamámtól életem első laptopját, ami igazán gyors (már csak ezért is sikerült 1 nap alatt megszeretnem), így sutba dobtam alvás utáni vágyam egy kis időre és reményeim szerint összeeszkábálok egy posztot.

 Gail Carriger: Soulless című könyvét végre sikerült megszereznem egy olvasás erejéig. Nagyon kíváncsi voltam már, hogy mit rejt ez a borító és mivel pár bejegyzést is olvastam róla, alig vártam, hogy neki eshessek.
 Kezdetnek: "Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?"

  Mint a fülszövegből is ismeretes, Alexia Tarabotti vénlány, mégpedig a legkilátástalanabb fajtából: kreol bőrű -abban a korban, amikor a nőknél a fehér bőr volt a divat-, feltűnő orral rendelkezik és a tetejébe lélek nélkül született -de psszt, ez titok. Anyja csupán az első kettőről tud, de ez is bőven elegendő ahhoz, hogy már 15 éves korábban elkönyveljék mint kiházasíthatatlan leányt. Azért ehhez még lesz 1-2 szavuk a szereplőknek, főleg Lord Macconak, aki mellesleg alfahím a javából. Szó esik majd ízléstelen kalapokról Tarabotti kisasszony kebelbarátnőjének jóvoltából és a vámpírok öltözködési stílusáról is, melyet Lord Akeldamán keresztül ismerhetünk meg.
 Történetünk kezdetén főhősnőnk épp egy bálon van, ahol a balszerencse utoléri egy tudatlan selypítő vérszívó személyében, és  egyben a lavinát is elindítja. Alexia méretes orrát mindenbe beleütve igyekszik megoldani az ismeretlen vámpír rejtélyét, több-kevesebb szerencsével, no meg némi természetfeletti segítséggel.

 Igazán élveztem a szócsatákat és a váratlan fordulatokat- sajnálatomra a vége felé mindkettőből kevesebb lett, testi vágyból annál több. Nem értem miért csak addig volt éles nyelvű és szellemes Alexia, míg esélye sem volt férjre, és bennem megkérdőjelezte sziporkázó elméjét a tény, hogy milyen könnyen kapható volt bármire, ami Lord Macconnel volt kapcsolatos (teljesen kiéhezettnek tűnt). Továbbá csökkentette a mű élvezetét számomra, hogy egy idő után előbb tudtam a kérdésekre a választ, mint maguk a szereplők. Igen, én már csak ilyen vagyok; szeretek a hőssel együtt rájönni a titkokra, nem pedig azt érezni, h "Jaj, miért nem jön már rá, hiszen annyira nyilvánvaló!" De én sajnos ezt éreztem a kis amerikai tudóssal való beszélgetésüktől kezdve egészen a nagy akció végéig. A befejezés pedig csak hab a tortán. De (hogy valami jót is mondjak végre szegény könyvről) bár a kritikám után kevéssé látszik, azért élveztem én ezt a könyvet, csak mindig van egy 'csak', ha bővebben szeretném pozitívan méltatni. Csak nem bírom abba hagyni... Méretes kérdőjelek maradtak a fejemben, mert nem sikerült megtudnom, hogy pontosan milyen dolgoknak van hiányában az a személy, aki természeten túli, azaz lélektelen. Mert bár az elején hivatkozott erre néhány dolog miatt az írónő, később akadtak olyan részletek, ahol ilyetén fajta mivoltát megcáfolni látszott Alexia viselkedése.  (Mondjak még róla valami egyáltalán nem lelkesítőt vagy inkább kerekítsek egy kedvesebb véget már?)
 Összefoglalva ez egy érdekes téma a fiatalok számára, ám talán pont miattuk is lettek belecsempészve a pirulós részek, így próbálva több izgalmat csepegtetni ebbe a műbe. Szigorúan 16+ ezáltal. Tökéletes olvasmány lehet annak, aki valami könnyed, de mégis izgalmas történetre vágyik a napernyők divatjának századából.
És ami a legfontosabb: senkit se tántorítson el szőrszálhasogató kritikám, ha egyébként kedvére valónak tartja a könyvet. :)

Adatok:

• Könyvmolyképző Kiadó, 2012.
• Arany pöttyös könyvek sorozat
• 374 oldal
• Kötés: papír/ puha kötés

 Utolsó észrevételem, amit nem tudok megállni: hogy képes valaki bizalmas kontaktusba kerülni a szerelmével annak biztos tudatában, hogy egy óra múlva bármi megtörténhet velük és inkább tervet kéne szőni?

Engem is elért a blogdíj

 Úgy láttam néhány ember talán már unja a játékot ami körbejárta a blogokat, én viszont örömmel olvastam mindenki válaszait és boldoggá tesz, hogy Szellem engem is bevont.

A játékszabályok:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
• 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• Nincs visszaadás/ visszajelölés

Íme hát a tények rólam:

1. Vegetáriánus vagyok születésem óta, mert allergiás vagyok az állati fehérjékre, de ha ehetnék húst akkor se tenném, mert sajnálom az állatokat.
2. Kedvenc állatom a macska, mióta eszemet tudom bolondultam értük, de csak 9 éves koromban kaptam az első kettőt, mikor kertes házba költöztünk; most 9 gyönyörűségem van plusz 2 befogadott imádni való kutya.
3. Szeretnék nyitni majd állatmenhelyt, mert szívem szerint az összes kidobott állatot befogadnám.
4. Imádom a gyerekeket, és csak azért nem jelentkeztem óvónő képzőbe, mert a korán kelés nem nekem való.
5. Ebből rájöhettetek, hogy rendkívül lusta vagyok.
6. Az érettségire is csak előző nap készültem.
7. Nincs annyi pénz a földön, mint amennyit én képes volnék elkölteni könyvekre.
8. Olvasás közben képes vagyok teljesen kizárni a külvilágot, bárhol legyek is.
9. Imádok aludni, mégis mindig későn fekszem le, mert általában valami elterel.
10. Az ihlet szinte mindig késő este/ éjjel jön, különösen akkor, mikor korán kéne feküdnöm vagy tanulnék.
11. A barátom karácsonykor egy saját maga által készített vasrózsával lepett meg. Gyönyörű.

Szellem kérdései: 
1. Estél már bele egy könyv szereplőjébe úgy igazán, fülig? Ha igen, ki volt az, melyik könyvből és miért? 
Hát, ezt így visszagondolva nehéz megmondani, de talán Sambe a Shiverből. Grace és az ő kapcsolata az ami a legjobban leírja az én elképzelésemet a szerelemről.
2. Miért indítottál blogot? (Vagy ha nincs: Miért olvasol blogokat?) 
Mert hatalmas a közléskényszerem és szeretek írni, itt pedig csiszolni tudom ezt (és addig sem az ismerőseimnek kell hallgatnia :P )
3. Melyik kategóriába tartozol: aki csak megfelelő hangulatban és elég szabadidő mellett olvas, vagy aki akármikor, akárhol, akár ha csak van két perce felcsapni egy könyvet?
Az utóbbiba. Voltak is már problémáim ebből adódóan. :D
 4. Mi a legextrémebb hely, ahol eddig olvastál? (pl: 10. emelet ablakából lógva)
Nem igazán tudom megmondani, de sok helyen olvastam már, pl.:utcán gyaloglás közben, villamoson, buszon, autóban, vonaton, játszótéren, egy kád vízben, evés közben, tanóra alatt...
 5. Szoktál felhőket nézegetni? Esetleg gyakran látsz is bennük valamilyen formát?
Régebben gyakran nézegettem, sőt beszélgetéseket is lebonyolítottam velük a fejemben, még ált. iskolás alsós koromban (akkoriban magányos voltam). Bizony, hogy látok. De miket! Láttam már a régi uszkárunkat, sárkányt, hintót, hableányt és még sok egyebet.
6. Ha tanácsra van szükséged, mit olvass legközelebb, kihez fordulsz és miért bízol meg az ízlésében?
Nem igazán szoktam megkérdezni másokat, és leginkább a saját ízlésemben bízok. Viszont ha valamit kinéztem, azt mostanság szeretem megnézni néhány könyves blogon, ahol azt vettem észre, hogy a blogger ízlése hasonlít az enyémhez.
7. Könyvvásárláskor befolyásol a borító? Volt már esetleg olyan, hogy csak a borító alapján választottál?
Igen, befolyásol, de még nem vettem úgy könyvet, hogy előtte bele ne olvastam volna. Néha csalóka tud lenni a borító.
8. Olvasol párhuzamosan több könyvet is? Indokold!
Hogyne. Legutóbb az egyiket gépen olvastam, de mennem kellett valahová, ezért amit kivettem újonnan a könyvtárból azt magammal vittem, hogy legyen mit olvasnom. De olvastam már 5-6 könyvet is egyszerre, vagy mert mind érdekelt vagy mert egyiket sem találtam túl izgalmasnak ahhoz, hogy kizárólag arra koncentráljak.
9. Befolyásol a könyv szerzőjének származása?
Nem.
10. Szereted az idézeteket? Ha találsz egy tetszetős mondatot, kiírod magadnak?
Szeretem, de erősen megválogatom őket, mert nem kedvelem a kliséket. Ahhoz, hogy kiírjam valahová eredetinek kell lennie, nem holmi elcsépelt dolognak. De ha találok ilyet szeretem lefirkantani, akárcsak a határidőnaplómba.
 11. Ha a jó tündér azt mondaná, kívánhatsz egy könyvet, melyik lenne az? Miért?
Őszintén szólva nem tudom. Mindig hosszú lista van a fejemben a megszerzendő könyvekről, ezért nehéz választani. Talán a Vörös oroszlánt Szepes Máriától. De az is két részes. :( És azért, mert már sokszor kiolvastam, de nem az enyém.

Akiket rendszeresen olvasok azok már többszörösen válaszoltak kérdésekre, így én már nem kérdezek.
Búcsúzóul a két nagyobb kölyökről mutatok képet :) Az elsőn Szofi van, aki igazi harcos, a másodikon pedig Igor, akinek azóta már felemás szeme van: a bal kék maradt, a jobb pedig sárga.

     

Élek! (és bőszen könyvmolyoskodom)

 Vagy jó két hónapja nem írtam egy kukkot se, mert érettségi volt, aztán meg felengedtem, hogy vége és végre élvezhetem a nyarat aztán meg valahogy elfelejtettem, hogy van ez nekem. De most újra itt vagyok, tele könyv élményekkel :D .
 Egyébként már rég szerettem volna visszatérni, csak nemigen adódott olyan helyzet, hogy késő éjjelig gépnél legyek (ha meg mégis, akkor olvastam).
 Többek közt el akartam mesélni, hogy az Ui.: Szeretlek-ért úgy odavoltam, aztán mikor megemésztettem rájöttem, hogy utálom a főszereplőt. Visszatekintve nem értettem, hogy tudott annyira levenni a lábamról ez a könyv, de végül arra a megfejtésre jutottam, hogy maga téma- hogy meghal egy szeretted és neked tovább kell lépned- jó. Lenne. De a szereplők... Holly karaktere utólag nagyon idegesített. Lelkileg gyenge, egyik buliból ki a másikba be- típus, akinek az a lényeg, hogy legyen vadiúj ruhája a következő partira, először a szülei irányították az életét, aztán meg a férje- ameddig meg nem halt- (aki mellesleg a tökéletes ember megtestesítője). Szóval teljesen felszínesre sikeredett számomra Holly, viszont a könyv javára legyen írva, hogy amíg olvastam élveztem, és csak később jöttem rá, hogy milyen olcsó is ez a mű. Nekem egy jobbfajta Meg Cabot regényt juttat azóta az eszembe.

 Aztán.. nagyon rég kiolvastam már A szabadulást, próbáltam is írni róla, de akkor nem ment. Pedig az aztán mély benyomást tett rám. De az előzőleg említett regény miatt már óvatosabb is voltam, mert nem akarok még egyszer abba a hibába esni, hogy a könyv hatása alatt vagyok még, mikor véleményezem.  Majd mostanság igyekszem behozni a lemaradásomat, remélem sikerrel.

 Bevallom tisztességesen, szoktam netről letölteni ingyen könyveket és gépen olvasni, bár jobb szeretem én is, ha a két kezem közé tudom fogni és hurcolni magammal mindenhová míg ki nem olvasom. De a világon nincs annyi pénz, mint amennyit én el tudnék költeni könyvesboltban és nem utolsó sorban van ami annyira érdekel, hogy nem vagyok képes sokat várni rá. Így aztán nagyon megörültem mikor felfedeztem nemrégiben egy újabb könyvletöltős oldalt, ahonnan azonnal a gépemre vándorolt Az éhezők viadala mindhárom része és a Soulless. A trilógiát egy hét alatt kiolvastam, majd azokról is kéne írnom véleményt, a másikba még nem kezdtem bele.

 Úgy érzem kissé ugráltam a témák közt, de hát sok minden történt mióta utoljára itt jártam, így többször vissza is kellett térnem egy-egy dologhoz, mert még eszembe jutott hozzáfűznivaló.
Ja, és rá kellett jönnöm, hogy mennyire hiányzott nekem a többi könyves blog olvasása.  :)