Összevissza

 Tudom, régen írtam nagyon, de el vagyok havazva. Hosszúak a napjaim, ha nem suliban vagyok, akkor épp oda készítek valamit a koliban vagy kihasználva szabad perceimet pihenek. Így aztán kevés időm jut olvasásra, blogolásra.
 Azért annyi hír van, hogy pont a koli közelében nyílt egy antikvárium, ahonnan már öt könyvvel gazdagodtam. Szeptemberben vettem egy Radnóti összeset és egy nagyon régi Moliére kötetet (majd egyszer lefotózom és rakok fel róla képet, gyönyörű), a héten pedig A loowodi árvát, a Boldogtalan nyár című csíkos könyvet és egy ekcémáról szólót.
 Ha lesz időm majd írok ezekről. :)

Esti nyafogás

 Könyörgöm, valaki billentsen hátsóba! Rengeteg könyvvel el vagyok maradva. Igaz most írtam egy postot végre- kedvelt időtöltésem: az alvás rovására. Ha tudnátok hány bejegyzést kéne publikálnom... de pihenni is kéne valamikor, mert eléggé betáblázott a hetem a suli jóvoltából, és még macska szittelni is napi több órát, mert Szofi nem bírja a kereteket (jobban mondva a kerítéseket) és az ember lánya így teremtsen egyensúlyt a dolgok közt..
Az iskolára visszatérve: tegnap mentem fel Pestre beiratkozni, holnap mehetek évnyitóra. (Mégis, ennek van valami értelme? Aki szövegel az is unja, aki hallgatja még inkább.) A nap poénja pedig: a koli valahogy nem tudott róla, hogy engem fel kellett volna venniük (már most résen kell lennem ennek a sulinak a titkárságával). De akivel beszéltem telefonon ez ügyben az nagyon szimpatikus volt, azt ígérte a várólista elejére rak, és miután szombat délelőtt beköltöznek hozzájuk az emberek felmérik a terepet, és este értesítenek, hogy nyertem-e egy ágyat vagy sem. Szóval vasárnap így vagy úgy ismét lesz egy utam fel a fővárosba, és remélhetőleg már csak következő pénteken térek haza (a koliból!)
Másrészt, hogy ezt még szebbé tudjam tenni, pénteken az évnyitóról haza kéne érnem az este 6-kor kezdődő táncpróbámra, majd másnap újra elmenni a próbára és az utána következő fellépésre, így este már bármit írnak/mondanak nem lesz erőm majd ugrálni örömömben vagy siránkozni..
A végére pedig jöjjön egy kis gyűjtés, ami kicsit jobb kedvelt csinált nekem, és remélem titeket is felderít :)

 

A természeten túli és az ő karakteres orra

 "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki egyszer egész nap szerkesztgette magában mit fog írni a blogjába, aztán mikor gép elé került lefagyott. Többször is nekikezdett, de 2 mondatnál tovább nem jutott, pedig négyszer is próbálkozott. Na ez volnék én most. Nem tudom mitől van ez, de remélem rövid ideig tart. Egyik barátnőm-ismerve engem és a fordítottságom- csak mosolyogva ennyit mondott: "majd megírod éjfélkor..". Lehet igaza van. De pont az éjszakai üzemmódomon igyekszem változtatni, mert néhány röpke hét, és újra iskola; én pedig arról voltam híres eddig, hogy a leghangosabb ébresztőt is képes voltam átaludni." -Írtam ezt a piszkozatot vagy két hete, azóta meg ide se néztem *mélyen szégyelli magát*. De mentségemre legyen, hogy a számítógépem egy őskorból itt felejtett lelet és még a teknősbéka is leelőzi, no meg egyéb  dolgaim is voltak. Most viszont megkaptam drága nagymamámtól életem első laptopját, ami igazán gyors (már csak ezért is sikerült 1 nap alatt megszeretnem), így sutba dobtam alvás utáni vágyam egy kis időre és reményeim szerint összeeszkábálok egy posztot.

 Gail Carriger: Soulless című könyvét végre sikerült megszereznem egy olvasás erejéig. Nagyon kíváncsi voltam már, hogy mit rejt ez a borító és mivel pár bejegyzést is olvastam róla, alig vártam, hogy neki eshessek.
 Kezdetnek: "Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?"

  Mint a fülszövegből is ismeretes, Alexia Tarabotti vénlány, mégpedig a legkilátástalanabb fajtából: kreol bőrű -abban a korban, amikor a nőknél a fehér bőr volt a divat-, feltűnő orral rendelkezik és a tetejébe lélek nélkül született -de psszt, ez titok. Anyja csupán az első kettőről tud, de ez is bőven elegendő ahhoz, hogy már 15 éves korábban elkönyveljék mint kiházasíthatatlan leányt. Azért ehhez még lesz 1-2 szavuk a szereplőknek, főleg Lord Macconak, aki mellesleg alfahím a javából. Szó esik majd ízléstelen kalapokról Tarabotti kisasszony kebelbarátnőjének jóvoltából és a vámpírok öltözködési stílusáról is, melyet Lord Akeldamán keresztül ismerhetünk meg.
 Történetünk kezdetén főhősnőnk épp egy bálon van, ahol a balszerencse utoléri egy tudatlan selypítő vérszívó személyében, és  egyben a lavinát is elindítja. Alexia méretes orrát mindenbe beleütve igyekszik megoldani az ismeretlen vámpír rejtélyét, több-kevesebb szerencsével, no meg némi természetfeletti segítséggel.

 Igazán élveztem a szócsatákat és a váratlan fordulatokat- sajnálatomra a vége felé mindkettőből kevesebb lett, testi vágyból annál több. Nem értem miért csak addig volt éles nyelvű és szellemes Alexia, míg esélye sem volt férjre, és bennem megkérdőjelezte sziporkázó elméjét a tény, hogy milyen könnyen kapható volt bármire, ami Lord Macconnel volt kapcsolatos (teljesen kiéhezettnek tűnt). Továbbá csökkentette a mű élvezetét számomra, hogy egy idő után előbb tudtam a kérdésekre a választ, mint maguk a szereplők. Igen, én már csak ilyen vagyok; szeretek a hőssel együtt rájönni a titkokra, nem pedig azt érezni, h "Jaj, miért nem jön már rá, hiszen annyira nyilvánvaló!" De én sajnos ezt éreztem a kis amerikai tudóssal való beszélgetésüktől kezdve egészen a nagy akció végéig. A befejezés pedig csak hab a tortán. De (hogy valami jót is mondjak végre szegény könyvről) bár a kritikám után kevéssé látszik, azért élveztem én ezt a könyvet, csak mindig van egy 'csak', ha bővebben szeretném pozitívan méltatni. Csak nem bírom abba hagyni... Méretes kérdőjelek maradtak a fejemben, mert nem sikerült megtudnom, hogy pontosan milyen dolgoknak van hiányában az a személy, aki természeten túli, azaz lélektelen. Mert bár az elején hivatkozott erre néhány dolog miatt az írónő, később akadtak olyan részletek, ahol ilyetén fajta mivoltát megcáfolni látszott Alexia viselkedése.  (Mondjak még róla valami egyáltalán nem lelkesítőt vagy inkább kerekítsek egy kedvesebb véget már?)
 Összefoglalva ez egy érdekes téma a fiatalok számára, ám talán pont miattuk is lettek belecsempészve a pirulós részek, így próbálva több izgalmat csepegtetni ebbe a műbe. Szigorúan 16+ ezáltal. Tökéletes olvasmány lehet annak, aki valami könnyed, de mégis izgalmas történetre vágyik a napernyők divatjának századából.
És ami a legfontosabb: senkit se tántorítson el szőrszálhasogató kritikám, ha egyébként kedvére valónak tartja a könyvet. :)

Adatok:

• Könyvmolyképző Kiadó, 2012.
• Arany pöttyös könyvek sorozat
• 374 oldal
• Kötés: papír/ puha kötés

 Utolsó észrevételem, amit nem tudok megállni: hogy képes valaki bizalmas kontaktusba kerülni a szerelmével annak biztos tudatában, hogy egy óra múlva bármi megtörténhet velük és inkább tervet kéne szőni?

Engem is elért a blogdíj

 Úgy láttam néhány ember talán már unja a játékot ami körbejárta a blogokat, én viszont örömmel olvastam mindenki válaszait és boldoggá tesz, hogy Szellem engem is bevont.

A játékszabályok:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
• 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• Nincs visszaadás/ visszajelölés

Íme hát a tények rólam:

1. Vegetáriánus vagyok születésem óta, mert allergiás vagyok az állati fehérjékre, de ha ehetnék húst akkor se tenném, mert sajnálom az állatokat.
2. Kedvenc állatom a macska, mióta eszemet tudom bolondultam értük, de csak 9 éves koromban kaptam az első kettőt, mikor kertes házba költöztünk; most 9 gyönyörűségem van plusz 2 befogadott imádni való kutya.
3. Szeretnék nyitni majd állatmenhelyt, mert szívem szerint az összes kidobott állatot befogadnám.
4. Imádom a gyerekeket, és csak azért nem jelentkeztem óvónő képzőbe, mert a korán kelés nem nekem való.
5. Ebből rájöhettetek, hogy rendkívül lusta vagyok.
6. Az érettségire is csak előző nap készültem.
7. Nincs annyi pénz a földön, mint amennyit én képes volnék elkölteni könyvekre.
8. Olvasás közben képes vagyok teljesen kizárni a külvilágot, bárhol legyek is.
9. Imádok aludni, mégis mindig későn fekszem le, mert általában valami elterel.
10. Az ihlet szinte mindig késő este/ éjjel jön, különösen akkor, mikor korán kéne feküdnöm vagy tanulnék.
11. A barátom karácsonykor egy saját maga által készített vasrózsával lepett meg. Gyönyörű.

Szellem kérdései: 
1. Estél már bele egy könyv szereplőjébe úgy igazán, fülig? Ha igen, ki volt az, melyik könyvből és miért? 
Hát, ezt így visszagondolva nehéz megmondani, de talán Sambe a Shiverből. Grace és az ő kapcsolata az ami a legjobban leírja az én elképzelésemet a szerelemről.
2. Miért indítottál blogot? (Vagy ha nincs: Miért olvasol blogokat?) 
Mert hatalmas a közléskényszerem és szeretek írni, itt pedig csiszolni tudom ezt (és addig sem az ismerőseimnek kell hallgatnia :P )
3. Melyik kategóriába tartozol: aki csak megfelelő hangulatban és elég szabadidő mellett olvas, vagy aki akármikor, akárhol, akár ha csak van két perce felcsapni egy könyvet?
Az utóbbiba. Voltak is már problémáim ebből adódóan. :D
 4. Mi a legextrémebb hely, ahol eddig olvastál? (pl: 10. emelet ablakából lógva)
Nem igazán tudom megmondani, de sok helyen olvastam már, pl.:utcán gyaloglás közben, villamoson, buszon, autóban, vonaton, játszótéren, egy kád vízben, evés közben, tanóra alatt...
 5. Szoktál felhőket nézegetni? Esetleg gyakran látsz is bennük valamilyen formát?
Régebben gyakran nézegettem, sőt beszélgetéseket is lebonyolítottam velük a fejemben, még ált. iskolás alsós koromban (akkoriban magányos voltam). Bizony, hogy látok. De miket! Láttam már a régi uszkárunkat, sárkányt, hintót, hableányt és még sok egyebet.
6. Ha tanácsra van szükséged, mit olvass legközelebb, kihez fordulsz és miért bízol meg az ízlésében?
Nem igazán szoktam megkérdezni másokat, és leginkább a saját ízlésemben bízok. Viszont ha valamit kinéztem, azt mostanság szeretem megnézni néhány könyves blogon, ahol azt vettem észre, hogy a blogger ízlése hasonlít az enyémhez.
7. Könyvvásárláskor befolyásol a borító? Volt már esetleg olyan, hogy csak a borító alapján választottál?
Igen, befolyásol, de még nem vettem úgy könyvet, hogy előtte bele ne olvastam volna. Néha csalóka tud lenni a borító.
8. Olvasol párhuzamosan több könyvet is? Indokold!
Hogyne. Legutóbb az egyiket gépen olvastam, de mennem kellett valahová, ezért amit kivettem újonnan a könyvtárból azt magammal vittem, hogy legyen mit olvasnom. De olvastam már 5-6 könyvet is egyszerre, vagy mert mind érdekelt vagy mert egyiket sem találtam túl izgalmasnak ahhoz, hogy kizárólag arra koncentráljak.
9. Befolyásol a könyv szerzőjének származása?
Nem.
10. Szereted az idézeteket? Ha találsz egy tetszetős mondatot, kiírod magadnak?
Szeretem, de erősen megválogatom őket, mert nem kedvelem a kliséket. Ahhoz, hogy kiírjam valahová eredetinek kell lennie, nem holmi elcsépelt dolognak. De ha találok ilyet szeretem lefirkantani, akárcsak a határidőnaplómba.
 11. Ha a jó tündér azt mondaná, kívánhatsz egy könyvet, melyik lenne az? Miért?
Őszintén szólva nem tudom. Mindig hosszú lista van a fejemben a megszerzendő könyvekről, ezért nehéz választani. Talán a Vörös oroszlánt Szepes Máriától. De az is két részes. :( És azért, mert már sokszor kiolvastam, de nem az enyém.

Akiket rendszeresen olvasok azok már többszörösen válaszoltak kérdésekre, így én már nem kérdezek.
Búcsúzóul a két nagyobb kölyökről mutatok képet :) Az elsőn Szofi van, aki igazi harcos, a másodikon pedig Igor, akinek azóta már felemás szeme van: a bal kék maradt, a jobb pedig sárga.

     

Élek! (és bőszen könyvmolyoskodom)

 Vagy jó két hónapja nem írtam egy kukkot se, mert érettségi volt, aztán meg felengedtem, hogy vége és végre élvezhetem a nyarat aztán meg valahogy elfelejtettem, hogy van ez nekem. De most újra itt vagyok, tele könyv élményekkel :D .
 Egyébként már rég szerettem volna visszatérni, csak nemigen adódott olyan helyzet, hogy késő éjjelig gépnél legyek (ha meg mégis, akkor olvastam).
 Többek közt el akartam mesélni, hogy az Ui.: Szeretlek-ért úgy odavoltam, aztán mikor megemésztettem rájöttem, hogy utálom a főszereplőt. Visszatekintve nem értettem, hogy tudott annyira levenni a lábamról ez a könyv, de végül arra a megfejtésre jutottam, hogy maga téma- hogy meghal egy szeretted és neked tovább kell lépned- jó. Lenne. De a szereplők... Holly karaktere utólag nagyon idegesített. Lelkileg gyenge, egyik buliból ki a másikba be- típus, akinek az a lényeg, hogy legyen vadiúj ruhája a következő partira, először a szülei irányították az életét, aztán meg a férje- ameddig meg nem halt- (aki mellesleg a tökéletes ember megtestesítője). Szóval teljesen felszínesre sikeredett számomra Holly, viszont a könyv javára legyen írva, hogy amíg olvastam élveztem, és csak később jöttem rá, hogy milyen olcsó is ez a mű. Nekem egy jobbfajta Meg Cabot regényt juttat azóta az eszembe.

 Aztán.. nagyon rég kiolvastam már A szabadulást, próbáltam is írni róla, de akkor nem ment. Pedig az aztán mély benyomást tett rám. De az előzőleg említett regény miatt már óvatosabb is voltam, mert nem akarok még egyszer abba a hibába esni, hogy a könyv hatása alatt vagyok még, mikor véleményezem.  Majd mostanság igyekszem behozni a lemaradásomat, remélem sikerrel.

 Bevallom tisztességesen, szoktam netről letölteni ingyen könyveket és gépen olvasni, bár jobb szeretem én is, ha a két kezem közé tudom fogni és hurcolni magammal mindenhová míg ki nem olvasom. De a világon nincs annyi pénz, mint amennyit én el tudnék költeni könyvesboltban és nem utolsó sorban van ami annyira érdekel, hogy nem vagyok képes sokat várni rá. Így aztán nagyon megörültem mikor felfedeztem nemrégiben egy újabb könyvletöltős oldalt, ahonnan azonnal a gépemre vándorolt Az éhezők viadala mindhárom része és a Soulless. A trilógiát egy hét alatt kiolvastam, majd azokról is kéne írnom véleményt, a másikba még nem kezdtem bele.

 Úgy érzem kissé ugráltam a témák közt, de hát sok minden történt mióta utoljára itt jártam, így többször vissza is kellett térnem egy-egy dologhoz, mert még eszembe jutott hozzáfűznivaló.
Ja, és rá kellett jönnöm, hogy mennyire hiányzott nekem a többi könyves blog olvasása.  :)

Rendhagyó bejegyzés

 Valamelyik nap beszélgettem egy kedves ismerősömmel filmekről, mégpedig olyanokról, amiknek van valami mondanivalója számunkra, amit ajánlanánk a gondolkodni szerető embereknek. Kiderült, hogy Vuronika szereti a drámákat (amit régen el nem tudott volna képzelni), és a hideg kirázza a Drive!-stílusú filmektől. Most szeretnék itt összegyűjteni néhányat, ami nekem nagy kedvencem a gondolkodós filmekből. Számomra ezek azok, amelyeket csak azért szeretnék elfelejteni, hogy mikor újra látom, ismét ugyanúgy átélhessem, mint elsőre.

• A remény rabjai
• A bakancslista
• A békés harcos útja
• Holt költők társasága
• A jövő kezdete
• Mennyei próféciák
• A felolvasó
• Nevem: Khan
• Az ördög ügyvédje

  Nektek melyek azok a filmek, amik ezt a hatást váltják ki? :)

Újabb könyvtári szerzeményem

A mai újabb kirándulás eredményeként kivettem a könyvtárból Justin Cronintól A szabadulást. Valahol valaki ajánlotta, és én azt mondtam magamban: miért is ne? Legfeljebb ha nem tetszik, majd nem olvasom ki (bár ilyen elég ritkán fordul elő velem). Most néztem meg: 834 oldalas. Egy darabig elleszek vele. :D Más miatt mentem be, de semmit nem találtam azok közül, amit kerestem sajnos. Ilyen lett volna például a Csontváros, amit Szellem nagyon ajánl, vagy Cecelia Aherntől az Ahol a szivárvány véget ér, ami ugyancsak jó kritikát kapott több embernél is.
 Amúgy el is kezdtem olvasni hazafelé a buszon, de még nem tudom tetszik-e, ahhoz túlságosan az elején tartok. Majd jövök a véleménnyel! :)

Megtanulni a múlttal (de nem benne) élni.

Szegény könyvek kissé el lettek hanyagolva, miután kiolvastam őket... De most rávettem magam, hogy a Ui.:Szeretlek-ről bejegyzést írjak, így éjfél előtt kicsivel (mondtam én, hogy kissé fordítva lettem beállítva).

 

 A fülszöveg: Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal.
Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt.
Holly újra megtanul élni.

 Több blogos oldalon dicsérték, hát kivettem a könyvtárból. Nem bizonyult melléfogásnak, aznap este hattól hajnal fél kettőig ki is olvastam. Teljesen magával ragadott az érzelmek sokasága, és az, hogy mennyire nyíltan ír róla az Cecelia Ahern. Valaki azt mondta, hogy örül, hogy végre van egy olyan mű napjainkban, ami nem mellékes dologként tekint az érzelmekre, hanem megragadja, és szemünk elé tárja azokat.

 Holly a történet elején két hónapja özvegy, és úgy érzi neki nincs saját terve az életére, annyi volt mindig is, hogy Gerryvel éljen. Vagy épp a múltban jár vagy ha nem, akkor oda vágyik, hogy megváltoztathassa azt, amit rosszul csinált. Közben nem veszi észre, hogy az élet halad tovább, csak ő maradt ugyanott. De a neki címzett szüleinél lévő levél egy csapásra megváltoztatja az életét, újra van miért felkelnie reggelenként. A férje utasításai vannak benne 10 hónapra lebontva. Ezek után a leveleknek, a levelekért él. 
 Megváltozik a hozzáállása több dologhoz is, például a legidősebb bátyjával szorosabbra fűzik a kapcsolatot, akivel sohasem jött ki jól. Persze az is rásegít a folyamatra, hogy maga Richard is átalakul. Más szemmel kezd tekinteni a húgára is, miután többször is jót beszélgetnek, és segít Ciarának visszakapni a szerelmét. Új barátra talál Daniel, a bártulajdonos személyében.
Lassan-lassan a saját élete is a helyére kerül, olykor sírással, olykor nevetéssel fűszerezve, s a változatos üzenetek végrehajtása közepette Hol régi-új önmagává válik végül.


 Ez egy sírós történet volt számomra. Szerintem többek közt ezt olvassa a november, mikor olyan csúnya, lucskos idők járnak. Persze van benne bőven vicces, nevetős rész is azért (így lehet, hogy van jó idő ősz végén is olykor).
Nem sok rosszat tudnék mondani erről a műről, viszont van egy, amitől mindig a hajam téptem képzeletben. A szereplők minden egyes alkalommal "ajszi"-t mondtak ajándék helyett. Nem tudom, hogy a fordítónak tudható-e be ez a hiba, de engem nagyon zavart, mivel alapvetően borsódzik a hátam a plázacicáktól és a beszédstílusuktól, és a könyvben leírt karakterek közel sincsenek ehhez az embertípushoz. Viszont az, ahogy bemutatta az élet törékenységét, és ahogy rámutatott, hogy mennyi mindent csak akkor kezdünk el értékelni mikor már vége, az számomra egy kiemelkedő könyvvé tette Cecelia Ahern írását. Úgy érzem, még mást is fogok tőle olvasni.

Visszatérés a könyvek birodalmába

 Azt kell mondjam, egyszerűen dalolt a lelkem, amikor csütörtökön az utolsó írásbelim után végre a könyvtárban voltam, és 3 igencsak vaskos kötettel gazdagodtam néhány hétre. Az igazat megvallva, már egy hét elteltével vissza tudnám vinni, mert ha jó könyv kerül a kezembe és időm is van, akkor nagyon gyorsan olvasok- kettőn már túl is vagyok. Viszont most túl fáradt vagyok, hogy bejegyzést írjak róluk, majd ha kialudtam magam. De ezt azért már muszáj volt közölnöm az eddig még nem létező olvasótáborommal, nehogy tovább álljatok, mert nem írok...
 Ha már mondtam, h voltam könyvtárban, azt is megmutatom, mit hoztam ki:






 Szóval hamarosan jövök  ezeknek a véleményével ;)

Firkálmány érettségi idején

 Jaj, én tényleg szeretem a Szépszeműt (különben nem lennénk együtt több mint egy éve), de néha elszomorít, hogy annyira távol tud lenni az én világomtól. Néha bizony szükségem lenne rá, hogy meghallgasson, és képes legyen velem aktív társalgásra (és nem egy filmről). De kissé más hullámhosszon vagyunk alapvetően. Ismeritek, mikor a másik nem érti a viccet, a szófordulatot vagy épp egyáltalán nem vicces neki.
 Van, hogy már annyira felgyülemlik a csajos mondanivaló bennem, hogy ő is kap belőle- látom is az arcán a véleményét. :D Ilyenkor tökéletesen látszik, hogy ő mennyire hímnemű, én meg pont az ellentéte.
 Képzeljetek el egy örökké beszélő lányt-engem- és egy hallgatag srácot-Szépszeműt. Hát nem vagyunk egyszerű eset... :D Azt azért be kell vallanom, egész jól szokta tűrni a szófosásaimat (csak az arckifejezéseinek nem tud parancsolni).
 Ez egy hosszú, témakifejtős bejegyzésnek készült, de kezdek kifogyni a mondanivalóból... Lehet érettségi után kéne próbálkoznom inkább.. :P Erről jut eszembe: bizony, túl vagyok a magyaron. Teljesen felszabadultan hagytam ott a termet, hogy én biztosan jót csináltam, aztán hazajöttem, szemembe akadt egy megoldás a neten. Elkezdtem olvasni, majd bezártam, mert rájöttem, hogy nem akarok szívbajt kapni. :D Dogáknál is utáltam, mikor a tanár azonnal megmondta mik voltak a válaszok, s nem hagyott ezáltal a boldog tudatlanságban egészen a javított változat kiosztásáig. Szerintem ez szívtelenség. Megfosztják az embert a reménytől.
 De most megyek, mert holnap matek. :S

Azt mondják, minden vég valami újnak a kezdete.

Blogolók nagyító alatt

 Most keresgélem azokat, akiket szívesen olvasnék, és akikkel jó lenne beszélgetni alkalomadtán. Egy-két kedvencem már van, és most szeretném megosztani veletek jövendő olvasóim a szemem elé került gyöngyszemeket. Mert mindenkinek ragyogó stílusa van. Olykor 5 percig mosolygok egy-egy jó megfogalmazáson vagy akár egy egész bejegyzésen, vagy épp elkalandozok hasonló élményeimre emlékezve.
 Bemutatkozások:
@Nokedli: "1985-ös évjárat. Nőnemű. Továbbá: magas, barna, lökött." Ő az :)

@Szellem:  "A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül, túl sötét van az olvasáshoz." Ő az :)

 Néhány bejegyzés részlet:
@Szellem:  "Szoktam az udvaron, parkban, fűben fetrengve, múzeumlépcsőn, bevásárlóközpontban, egyetem folyosóján vagy ablakában, vonaton, buszon, villamoson, metrón és akár még utcán sétálva is olvasni. (Utóbbit nem javaslom senkinek, hirtelen a semmiből feltűnő emberek és lámpaoszlopok ijesztőek tudnak lenni…)" Az egész itt

@Zenka:  "Szeretek például megállni a mondat közepén, megízlelgetni az adott szó ritmikáját, hanglejtését, mintha csak bort kóstolgatnék, szeretném megfejteni az eredetét, a szó titkát, megérteni önmagában és benne a szövegben, és szeretnék jelentést adni neki, olyat, amit mindenki ismer, és olyat amit rajtam kívül senki." Az egész itt

@Amadea:  "És ez a gyönyörség megy négy oldalon keresztül, amikor a későbbi nap folyamán valamiről eszembe jutott egy-egy részlet, nagyon törvénytelenül kitört belőlem a röhögés." Az egész itt

 Azt hiszem most kéne abbahagynom, míg képes vagyok rá. Ugyanis holnap érettségi (meg holnapután, meg azután, meg azután.. szóval értitek :P)
 A lényeg: az itt felsoroltakat már olvasom, aztán ki tudja hány jó blogot fedezek még fel magamnak...

 
Mindig azt várnánk, kezdje a másik. Egész életünkben hárítunk. Van, hogy félelemből, viszont olykor csak kényelemből. De vajon megéri? Ha mindig másokra vársz, végül utolsó leszel a sorban. Merj lépni, mert csak úgy élhetsz teljes életet, ha kiaknázod a benne rejlő összes lehetőséget

Sarah tündérmeséje

 Végre nekiláttam,  és 1 óra alatt gyorsan kiolvastam ma az egyik nagy kedvencemet, A padlásszoba kis hercegnőjét, mert már égett a bőr az arcomon, hogy vagy két hete bejelöltem molyon, hogy olvasom, és azért ez nem egy megerőltetően hosszú könyv...
 A lényegre térve: általános elsős koromban kaptam valakitől, és már akkor sem volt új. Mary Poppinssal együtt gyerekkorom egyik meghatározó története lett, s a mai napig szívesen olvasom. Valahányszor rossz dolog történt velem, előkaptam ezt a könyvet és a kis Sarah Crew megpróbáltatásaival és szerencséjével vigasztaltam magam- így talán ez volt az első alkalom, hogy nem ilyen apropóból került a kezembe. :D
Igazából ez egy tipikus lányregény egy erős jellemmel megáldott főhőssel, aki 12 éves kora ellenére felnőttként gondolkozik, erkölcsi tanulságokkal és persze happy enddel.  Mind amelett egy nagyon szerethető történet, jól megformált karakterekkel- bár ők is egy-egy sablonra épültek, nincs bennük túlzott bonyolultság. Magyarul egy kisiskolásnak tökéletes mű, aki pedig felnőttként olvassa újra, annak is kellemes élményben lehet része szerintem.

Könyvéhség

 Annyira vágyom már egy JÓ könyvre, amiben elmerülhetek mint egy kád meleg vízben...
Ismered azt az érzést, mikor megszűnik körülötted a külvilág, s míg olvasol Te is a könyv része vagy, hozzá tartozol? Hány ilyen megszentelt órát éltem már át, s álltam kábultan a valóságba visszatérvén, mikor végeztem egy-egy különlegesen jó történettel. Ezek számomra  lélekmelengető, takaró-könyvek. Csak ki kell nyitnom, s máris bársonyosan betakar a párbeszédek andalító zsongása, az író sajátos humora, a mű varázsa.
 Hmmm. Még így, az emlékek felidézésekor is kicsordul a képzeletem szájának a nyála, mintha egy könnyű gyümölcsös tortát látnék. (Bocs a hülye hasonlatért, de ezt egyszerűen máshogy nem tudtam kifejezni.)
 Olvasási szokásaim egy az egyben megegyeznek az evésivel; azaz ha van valami ínyenc dolog, akkor azt minél hamarabb el kell fogyasztani ill. olvasni. Ez persze olykor kisebb galibákhoz vezet, ugyanis ha a könyvmoly üzemmód bekapcsol, akkor az összes egyéb funkció meg ki- így többek közt a feladatok elvégzése, órai jegyzetelés, tanulás, evés, ivás, alvás. Jól sejted: nagyjából MINDEN helyett olvasok. Míg van mit. Utána meg jön a bűnbánó-fogadkozó korszak, hogy máskor majd jut idő a dolgaimra is. (Eddig ez a 'máskor' még nem jött el.) Ja, és minden olyan helyen, ahol arra a lehetőség egy picurka szikrája is fellobbanni látszik. Olvastam már fürdés, evés, tanóra  és gyaloglás közben is, buszon állva, titokban a takaró alatt hajnal háromkor, mert ésanyám már legalább hatszor elküldött aludni (volt, hogy lebuktam és elkobozta a könyvet :D), természetesen tanulás helyett is.
 De: mit olvassak, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak, és ugyankéremszépen: mikor??! Mert még mindig jön nagybetűsen az érettségi... Igaz, nálam mindez úgyis mellékessé válik, ha jön a villámcsapás, az újabb szerelem elemésztő lángja. Egyébként pont ezért igyekszem távol tartani magam most a még megmaradt 2000 Ft értékű könyvutalványomtól, és minden érdekesnek tűnő már meglévő kötettől.
 Röviden és tömören: válság van! De megoldjuk. Mert mindent megoldunk mi könyvmolyok az újabb adag "drogunk" érdekében. :D

U.i.: Éjjel fél háromig matekoztam végül tegnap, de megérte. Most meg angolozhatok... :P

U.i.: Hazafele ez jutott eszembe Anne Shirley-sen: Az este tökéletesen gyönyörű. Ma jövendő gyümölcsök illatával van telve a levegő. ;)

Azok az alattomos apró kis dolgok..

 Jaj. Olyan összevissza napom van. Örülök, lazsálok, tanulok, bambulok, tanulok,  zsibbadok, elmélkedem.
Úgy néhány hete evickéltem ki egy érzelmi gödörből, jó érzés volt több hónapnyi szenvedés után végre szabadnak lenni. De ahogy az már lenni szokott, míg kapaszkodsz nem kellesz, de ha veszed a kabátod, mégis visszahív, kecsegtet. Pedig túl voltam rajta. Ó, de még hogy! Nevetni tudtam volna, mikor egyik pillanatról a másikra teljesen közömbös lett az is, ami előtte lévő nap még sírásra késztetett volna. Így már bátran néztem szembe vele, úgy éreztem nem kell féltenem már semmit. Ám nemrég azon kaptam magam, hogy kezd megint meghittség áradni szét bennem ha beszélünk, s gondolkodóba esem egy-egy reakcióján. Próbál visszacuccolni az a nyavalyás érzés belém, s nekem minden alkalommal úgy kell arrébb tessékelnem az ajtóból, mint a nem szobatiszta macskát, hogy: "Nem, Te nem jössz be ide többet, mert már mindketten tudjuk, hogy csak galibát okozol, abból meg elég volt, köszönöm." De érzem, ha csak egyszer is lankadna az éberségem, besuhanna a legkisebb résen is, újabb kárt okozva az egyszer már rendbe rakott lelkemben.
 Most viszont ismét én nyertem a csatát azzal, hogy kiírtam magamból, így sikerült egy időre megint kiebrudalnom az őt megillető helyre a kis piszkot. :D

"Készülés" az érettségire

 Balga (ám rám teljesen jellemző) módon, nemcsak megcsináltam ezt a blogot, hanem molyon jelentkeztem egy kihívásra is. Érettségi előtt nagyjából két héttel. Az ember ilyenkor (nem én) tanul. Főleg, ha rezeg a lába alatt a léc valamiből (mint nekem..). Sajnos van egy olyan rossz tulajdonságuk a dolgoknak, hogy akkor kezdenek rettentően érdekessé válni, mikor épp pont nem azzal kéne foglalkoznom... Na mindegy. Csak átsegítenek a felsőbb hatalmak ezen is. :D
 Ha már említettem a kihívást, elmondom mit fogok újraolvasni 1 éven belül:

1. F. H. Burnett: A titkos kert
2. ugyancsak tőle: A padlásszoba kis hercegnője
3. Lucy Maud Montomery: Anne otthonra talál
4. L. M. Montgomery: Emily- A tűzpróba
5. Lázár Ervin: Bab Berci kalandjai
6. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
7. Michael Ende: Momo
8. Audrey Niffeneger: Az időutazó felesége
9. Stephenie Meyer: Hajnalhasadás
10. Jay Asher: Tizenhárom okom volt

A feladat konkrétan az, hogy 10 kedvenc már olvasott könyvet kell újraolvasni, és összefoglalni molyon. Sokkal többet is fel tudtam volna sorolni, például az Anne vagy az Emily összes kötete. :D
 Előzetesben még annyit, hogy kettőtől valószínűleg sírni fogok (pedig nem szeretek), mégpedig Az időutazó feleségétől és a Tizenhárom okom volt-tól. De most már többet nem fecsegek, mert a végén nem lesz mit írnom utánuk. Hamarosan úgyis jövök majd velük. :D

U.i.: Megint csak matek helyett írtam ezt a bejegyzést...

"élni tudni kell. ennek a mondatnak több értelme is van. élni, mint életben maradni ebben a nyomorult világban; ugyanakkor élni, mint élvezni az életet.
melyik fontosabb?
logika vagy ösztön?
élj úgy, hogy a mindennapokat élvezd random ösztönnel. de hosszútávon légy logikus is, hogy alapja legyen az életnek. mit érnek a boldog jelen percei, ha világosan látszik, hogy a jövőd lekváros bukta lesz? és annak mi értelme, ha a mindennapokba csak a szabályszerűséget akarod beletuszkolni, mint egy kövér nőt a fűzőbe? fájdalmas. életuntságot eredményezhet. mosoly is kell az életbe, hogy ragyogj!
élni tudni kell! ;)"
/http://blog.poet.hu/fullynblogja /


 Én ezzel az idézettel kívánok jó éjt :)

A Kuckó születése

 Hmm. Végre kész a Kuckó. Délután menthetetlen írásvágyam támadt, így úgy döntöttem, megcsinálom végre ezt a blogot. Aztán a számítógépem csigákhoz való rokonságának köszönhetően ráment a napom is erre, és mire kész lett, már nem is tudom mit írjak.
 Nehéz szülés volt ám, hogy rájöjjek miről szóljon. Született könyvfaló vagyok, anyai ágon örököltem. De felgyülemlett beszélnivalóm is van örökké, azt is le kéne vezetni. Szóval úgy döntöttem egy blogban megférnek most ezek, majd később, ha már gyakorlott leszek, esetleg szétválasztom a két témát.
 Egyébként egészen természetellenesen működöm, mint aki fordítva van beállítva. Éjjel tanulok, nappal lazsálok, mindent az utolsó pillanatban kezdek el. Ma például az érettségire kellett volna készülnöm, de mint látható, nem így történt...
 Ui.: Bárminemű tanácsot, segítséget meghallgatok, elfogadok a blog használatára nézve. :)