Fülszöveg:
"Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szerelme ... vagy te ölted meg őt.
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában."
A történet egy amerikai városban, Henriettában zajlik- ami lehetne akár egy átlagos hely is, de korántsem az. Különleges energiák találhatóak itt, ami vonzza a látókat és a kalandvágyókat egyaránt. Egy ősi legendát hajszol a 4 Aglionbys fiú, akiknek segítségük is akad Blue, egy látó lánya személyében. Tömören- röviden ennyi, de mégsem. Akad benne bőven a Maggie-től megszokott humor amiből mazsoláztam is:
"Arra azért nem mert volna megesküdni, hogy behatóan szeretne a kontyos törpetiranusszal foglalkozni. Csak az állat neve keltette fel a figyelmét, mert egy méter ötvenkettő centis lévén, nagyon imponált neki a törpetirannusz elnevezés."
"Miközben Adam bűnbánó arccal horgasztotta le a fejét, azon tűnődött, hogy Ronan káromkodása akár költeménynek is beillene, barátja olyan gondosan és szerető aprólékossággal illeszti össze a komoran csengő szavakat. Ronan sokkal szebben beszélt ilyenkor, mint mikor nem káromkodott."
"Gansey beledünnyögött valamit az ágyneműbe, aztán legyintett egyet. Blue leguggolt az ágy mellé, és a karjára támasztotta az állát.
-És most hogyan tovább? De ha lehet, vedd ki a párnát a szádból."
Aki azért nem kezdett még bele mert félt, hogy a Mercy Falls farkasai trilógiájára fog hajazni, azt megnyugtathatom: teljesen más a történet, a szereplők- egy dolog maradt ugyanaz: a minőség. A szereplők egyediek, kidolgozottak és szerethetőek, a cselekmény izgalmas, és bár a megoldáshoz nem jutunk közelebb a könyv végével, egyáltalán nem mondható, hogy csalódna az ember, mert így is van mit feldolgozni, és lehet várni a folytatást. (Én személy szerint már tűkön ülök..)
Ui.: Maggie Stiefvater az egyik kedvenc íróm lett már a Shiver elolvasásakor, és minden egyes kötete amit kézbe vettem eddig csak erősítette bennem ezt az érzést. Ma már ott tartok, hogy kb. bármit megvennék, amit ő írt.
A történet egy amerikai városban, Henriettában zajlik- ami lehetne akár egy átlagos hely is, de korántsem az. Különleges energiák találhatóak itt, ami vonzza a látókat és a kalandvágyókat egyaránt. Egy ősi legendát hajszol a 4 Aglionbys fiú, akiknek segítségük is akad Blue, egy látó lánya személyében. Tömören- röviden ennyi, de mégsem. Akad benne bőven a Maggie-től megszokott humor amiből mazsoláztam is:
"Arra azért nem mert volna megesküdni, hogy behatóan szeretne a kontyos törpetiranusszal foglalkozni. Csak az állat neve keltette fel a figyelmét, mert egy méter ötvenkettő centis lévén, nagyon imponált neki a törpetirannusz elnevezés."
"Miközben Adam bűnbánó arccal horgasztotta le a fejét, azon tűnődött, hogy Ronan káromkodása akár költeménynek is beillene, barátja olyan gondosan és szerető aprólékossággal illeszti össze a komoran csengő szavakat. Ronan sokkal szebben beszélt ilyenkor, mint mikor nem káromkodott."
"Gansey beledünnyögött valamit az ágyneműbe, aztán legyintett egyet. Blue leguggolt az ágy mellé, és a karjára támasztotta az állát.
-És most hogyan tovább? De ha lehet, vedd ki a párnát a szádból."
Aki azért nem kezdett még bele mert félt, hogy a Mercy Falls farkasai trilógiájára fog hajazni, azt megnyugtathatom: teljesen más a történet, a szereplők- egy dolog maradt ugyanaz: a minőség. A szereplők egyediek, kidolgozottak és szerethetőek, a cselekmény izgalmas, és bár a megoldáshoz nem jutunk közelebb a könyv végével, egyáltalán nem mondható, hogy csalódna az ember, mert így is van mit feldolgozni, és lehet várni a folytatást. (Én személy szerint már tűkön ülök..)
Ui.: Maggie Stiefvater az egyik kedvenc íróm lett már a Shiver elolvasásakor, és minden egyes kötete amit kézbe vettem eddig csak erősítette bennem ezt az érzést. Ma már ott tartok, hogy kb. bármit megvennék, amit ő írt.
