Könyvéhség

 Annyira vágyom már egy JÓ könyvre, amiben elmerülhetek mint egy kád meleg vízben...
Ismered azt az érzést, mikor megszűnik körülötted a külvilág, s míg olvasol Te is a könyv része vagy, hozzá tartozol? Hány ilyen megszentelt órát éltem már át, s álltam kábultan a valóságba visszatérvén, mikor végeztem egy-egy különlegesen jó történettel. Ezek számomra  lélekmelengető, takaró-könyvek. Csak ki kell nyitnom, s máris bársonyosan betakar a párbeszédek andalító zsongása, az író sajátos humora, a mű varázsa.
 Hmmm. Még így, az emlékek felidézésekor is kicsordul a képzeletem szájának a nyála, mintha egy könnyű gyümölcsös tortát látnék. (Bocs a hülye hasonlatért, de ezt egyszerűen máshogy nem tudtam kifejezni.)
 Olvasási szokásaim egy az egyben megegyeznek az evésivel; azaz ha van valami ínyenc dolog, akkor azt minél hamarabb el kell fogyasztani ill. olvasni. Ez persze olykor kisebb galibákhoz vezet, ugyanis ha a könyvmoly üzemmód bekapcsol, akkor az összes egyéb funkció meg ki- így többek közt a feladatok elvégzése, órai jegyzetelés, tanulás, evés, ivás, alvás. Jól sejted: nagyjából MINDEN helyett olvasok. Míg van mit. Utána meg jön a bűnbánó-fogadkozó korszak, hogy máskor majd jut idő a dolgaimra is. (Eddig ez a 'máskor' még nem jött el.) Ja, és minden olyan helyen, ahol arra a lehetőség egy picurka szikrája is fellobbanni látszik. Olvastam már fürdés, evés, tanóra  és gyaloglás közben is, buszon állva, titokban a takaró alatt hajnal háromkor, mert ésanyám már legalább hatszor elküldött aludni (volt, hogy lebuktam és elkobozta a könyvet :D), természetesen tanulás helyett is.
 De: mit olvassak, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak, és ugyankéremszépen: mikor??! Mert még mindig jön nagybetűsen az érettségi... Igaz, nálam mindez úgyis mellékessé válik, ha jön a villámcsapás, az újabb szerelem elemésztő lángja. Egyébként pont ezért igyekszem távol tartani magam most a még megmaradt 2000 Ft értékű könyvutalványomtól, és minden érdekesnek tűnő már meglévő kötettől.
 Röviden és tömören: válság van! De megoldjuk. Mert mindent megoldunk mi könyvmolyok az újabb adag "drogunk" érdekében. :D

U.i.: Éjjel fél háromig matekoztam végül tegnap, de megérte. Most meg angolozhatok... :P

U.i.: Hazafele ez jutott eszembe Anne Shirley-sen: Az este tökéletesen gyönyörű. Ma jövendő gyümölcsök illatával van telve a levegő. ;)

Azok az alattomos apró kis dolgok..

 Jaj. Olyan összevissza napom van. Örülök, lazsálok, tanulok, bambulok, tanulok,  zsibbadok, elmélkedem.
Úgy néhány hete evickéltem ki egy érzelmi gödörből, jó érzés volt több hónapnyi szenvedés után végre szabadnak lenni. De ahogy az már lenni szokott, míg kapaszkodsz nem kellesz, de ha veszed a kabátod, mégis visszahív, kecsegtet. Pedig túl voltam rajta. Ó, de még hogy! Nevetni tudtam volna, mikor egyik pillanatról a másikra teljesen közömbös lett az is, ami előtte lévő nap még sírásra késztetett volna. Így már bátran néztem szembe vele, úgy éreztem nem kell féltenem már semmit. Ám nemrég azon kaptam magam, hogy kezd megint meghittség áradni szét bennem ha beszélünk, s gondolkodóba esem egy-egy reakcióján. Próbál visszacuccolni az a nyavalyás érzés belém, s nekem minden alkalommal úgy kell arrébb tessékelnem az ajtóból, mint a nem szobatiszta macskát, hogy: "Nem, Te nem jössz be ide többet, mert már mindketten tudjuk, hogy csak galibát okozol, abból meg elég volt, köszönöm." De érzem, ha csak egyszer is lankadna az éberségem, besuhanna a legkisebb résen is, újabb kárt okozva az egyszer már rendbe rakott lelkemben.
 Most viszont ismét én nyertem a csatát azzal, hogy kiírtam magamból, így sikerült egy időre megint kiebrudalnom az őt megillető helyre a kis piszkot. :D

"Készülés" az érettségire

 Balga (ám rám teljesen jellemző) módon, nemcsak megcsináltam ezt a blogot, hanem molyon jelentkeztem egy kihívásra is. Érettségi előtt nagyjából két héttel. Az ember ilyenkor (nem én) tanul. Főleg, ha rezeg a lába alatt a léc valamiből (mint nekem..). Sajnos van egy olyan rossz tulajdonságuk a dolgoknak, hogy akkor kezdenek rettentően érdekessé válni, mikor épp pont nem azzal kéne foglalkoznom... Na mindegy. Csak átsegítenek a felsőbb hatalmak ezen is. :D
 Ha már említettem a kihívást, elmondom mit fogok újraolvasni 1 éven belül:

1. F. H. Burnett: A titkos kert
2. ugyancsak tőle: A padlásszoba kis hercegnője
3. Lucy Maud Montomery: Anne otthonra talál
4. L. M. Montgomery: Emily- A tűzpróba
5. Lázár Ervin: Bab Berci kalandjai
6. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
7. Michael Ende: Momo
8. Audrey Niffeneger: Az időutazó felesége
9. Stephenie Meyer: Hajnalhasadás
10. Jay Asher: Tizenhárom okom volt

A feladat konkrétan az, hogy 10 kedvenc már olvasott könyvet kell újraolvasni, és összefoglalni molyon. Sokkal többet is fel tudtam volna sorolni, például az Anne vagy az Emily összes kötete. :D
 Előzetesben még annyit, hogy kettőtől valószínűleg sírni fogok (pedig nem szeretek), mégpedig Az időutazó feleségétől és a Tizenhárom okom volt-tól. De most már többet nem fecsegek, mert a végén nem lesz mit írnom utánuk. Hamarosan úgyis jövök majd velük. :D

U.i.: Megint csak matek helyett írtam ezt a bejegyzést...

"élni tudni kell. ennek a mondatnak több értelme is van. élni, mint életben maradni ebben a nyomorult világban; ugyanakkor élni, mint élvezni az életet.
melyik fontosabb?
logika vagy ösztön?
élj úgy, hogy a mindennapokat élvezd random ösztönnel. de hosszútávon légy logikus is, hogy alapja legyen az életnek. mit érnek a boldog jelen percei, ha világosan látszik, hogy a jövőd lekváros bukta lesz? és annak mi értelme, ha a mindennapokba csak a szabályszerűséget akarod beletuszkolni, mint egy kövér nőt a fűzőbe? fájdalmas. életuntságot eredményezhet. mosoly is kell az életbe, hogy ragyogj!
élni tudni kell! ;)"
/http://blog.poet.hu/fullynblogja /


 Én ezzel az idézettel kívánok jó éjt :)

A Kuckó születése

 Hmm. Végre kész a Kuckó. Délután menthetetlen írásvágyam támadt, így úgy döntöttem, megcsinálom végre ezt a blogot. Aztán a számítógépem csigákhoz való rokonságának köszönhetően ráment a napom is erre, és mire kész lett, már nem is tudom mit írjak.
 Nehéz szülés volt ám, hogy rájöjjek miről szóljon. Született könyvfaló vagyok, anyai ágon örököltem. De felgyülemlett beszélnivalóm is van örökké, azt is le kéne vezetni. Szóval úgy döntöttem egy blogban megférnek most ezek, majd később, ha már gyakorlott leszek, esetleg szétválasztom a két témát.
 Egyébként egészen természetellenesen működöm, mint aki fordítva van beállítva. Éjjel tanulok, nappal lazsálok, mindent az utolsó pillanatban kezdek el. Ma például az érettségire kellett volna készülnöm, de mint látható, nem így történt...
 Ui.: Bárminemű tanácsot, segítséget meghallgatok, elfogadok a blog használatára nézve. :)