2012. május 17., csütörtök

Rendhagyó bejegyzés

 Valamelyik nap beszélgettem egy kedves ismerősömmel filmekről, mégpedig olyanokról, amiknek van valami mondanivalója számunkra, amit ajánlanánk a gondolkodni szerető embereknek. Kiderült, hogy Vuronika szereti a drámákat (amit régen el nem tudott volna képzelni), és a hideg kirázza a Drive!-stílusú filmektől. Most szeretnék itt összegyűjteni néhányat, ami nekem nagy kedvencem a gondolkodós filmekből. Számomra ezek azok, amelyeket csak azért szeretnék elfelejteni, hogy mikor újra látom, ismét ugyanúgy átélhessem, mint elsőre.
  • A remény rabjai
  • A bakancslista
  • A békés harcos útja
  • Holt költők társasága
  • A jövő kezdete
  • Mennyei próféciák
  • A felolvasó
  • Nevem: Khan
  • Az ördög ügyvédje
  Nektek melyek azok a filmek, amik ezt a hatást váltják ki? :)

2012. május 16., szerda

Újabb könyvtári szerzeményem

A mai újabb kirándulás eredményeként kivettem a könyvtárból Justin Cronintól A szabadulást. Valahol valaki ajánlotta, és én azt mondtam magamban: miért is ne? Legfeljebb ha nem tetszik, majd nem olvasom ki (bár ilyen elég ritkán fordul elő velem). Most néztem meg: 834 oldalas. Egy darabig elleszek vele. :D Más miatt mentem be, de semmit nem találtam azok közül, amit kerestem sajnos. Ilyen lett volna például a Csontváros, amit Szellem nagyon ajánl, vagy Cecelia Aherntől az Ahol a szivárvány véget ér, ami ugyancsak jó kritikát kapott több embernél is.
 Amúgy el is kezdtem olvasni hazafelé a buszon, de még nem tudom tetszik-e, ahhoz túlságosan az elején tartok. Majd jövök a véleménnyel! :)
Justin Cronin: A szabadulás

Megtanulni a múlttal (de nem benne) élni.

Szegény könyvek kissé el lettek hanyagolva, miután kiolvastam őket... De most rávettem magam, hogy a Ui.:Szeretlek-ről bejegyzést írjak, így éjfél előtt kicsivel (mondtam én, hogy kissé fordítva lettem beállítva).
 Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek


 A fülszöveg: Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal.
Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt.
Holly újra megtanul élni.

 Több blogos oldalon dicsérték, hát kivettem a könyvtárból. Nem bizonyult melléfogásnak, aznap este hattól hajnal fél kettőig ki is olvastam. Teljesen magával ragadott az érzelmek sokasága, és az, hogy mennyire nyíltan ír róla az Cecelia Ahern. Valaki azt mondta, hogy örül, hogy végre van egy olyan mű napjainkban, ami nem mellékes dologként tekint az érzelmekre, hanem megragadja, és szemünk elé tárja azokat.

 Holly a történet elején két hónapja özvegy, és úgy érzi neki nincs saját terve az életére, annyi volt mindig is, hogy Gerryvel éljen. Vagy épp a múltban jár vagy ha nem, akkor oda vágyik, hogy megváltoztathassa azt, amit rosszul csinált. Közben nem veszi észre, hogy az élet halad tovább, csak ő maradt ugyanott. De a neki címzett szüleinél lévő levél egy csapásra megváltoztatja az életét, újra van miért felkelnie reggelenként. A férje utasításai vannak benne 10 hónapra lebontva. Ezek után a leveleknek, a levelekért él. 
 Megváltozik a hozzáállása több dologhoz is, például a legidősebb bátyjával szorosabbra fűzik a kapcsolatot, akivel sohasem jött ki jól. Persze az is rásegít a folyamatra, hogy maga Richard is átalakul. Más szemmel kezd tekinteni a húgára is, miután többször is jót beszélgetnek, és segít Ciarának visszakapni a szerelmét. Új barátra talál Daniel, a bártulajdonos személyében.
Lassan-lassan a saját élete is a helyére kerül, olykor sírással, olykor nevetéssel fűszerezve, s a változatos üzenetek végrehajtása közepette Hol régi-új önmagává válik végül.


 Ez egy sírós történet volt számomra. Szerintem többek közt ezt olvassa a november, mikor olyan csúnya, lucskos idők járnak. Persze van benne bőven vicces, nevetős rész is azért (így lehet, hogy van jó idő ősz végén is olykor).
Nem sok rosszat tudnék mondani erről a műről, viszont van egy, amitől mindig a hajam téptem képzeletben. A szereplők minden egyes alkalommal "ajszi"-t mondtak ajándék helyett. Nem tudom, hogy a fordítónak tudható-e be ez a hiba, de engem nagyon zavart, mivel alapvetően borsódzik a hátam a plázacicáktól és a beszédstílusuktól, és a könyvben leírt karakterek közel sincsenek ehhez az embertípushoz. Viszont az, ahogy bemutatta az élet törékenységét, és ahogy rámutatott, hogy mennyi mindent csak akkor kezdünk el értékelni mikor már vége, az számomra egy kiemelkedő könyvvé tette Cecelia Ahern írását. Úgy érzem, még mást is fogok tőle olvasni.

2012. május 14., hétfő

Visszatérés a könyvek birodalmába

 Azt kell mondjam, egyszerűen dalolt a lelkem, amikor csütörtökön az utolsó írásbelim után végre a könyvtárban voltam, és 3 igencsak vaskos kötettel gazdagodtam néhány hétre. Az igazat megvallva, már egy hét elteltével vissza tudnám vinni, mert ha jó könyv kerül a kezembe és időm is van, akkor nagyon gyorsan olvasok- kettőn már túl is vagyok. Viszont most túl fáradt vagyok, hogy bejegyzést írjak róluk, majd ha kialudtam magam. De ezt azért már muszáj volt közölnöm az eddig még nem létező olvasótáborommal, nehogy tovább álljatok, mert nem írok...
 Ha már mondtam, h voltam könyvtárban, azt is megmutatom, mit hoztam ki:




Stephenie Meyer: A burok John Irving: Árvák hercege Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek

 Szóval hamarosan jövök  ezeknek a véleményével ;)

2012. május 7., hétfő

Firkálmány érettségi idején

 Jaj, én tényleg szeretem a Szépszeműt (különben nem lennénk együtt több mint egy éve), de néha elszomorít, hogy annyira távol tud lenni az én világomtól. Néha bizony szükségem lenne rá, hogy meghallgasson, és képes legyen velem aktív társalgásra (és nem egy filmről). De kissé más hullámhosszon vagyunk alapvetően. Ismeritek, mikor a másik nem érti a viccet, a szófordulatot vagy épp egyáltalán nem vicces neki.
 Van, hogy már annyira felgyülemlik a csajos mondanivaló bennem, hogy ő is kap belőle- látom is az arcán a véleményét. :D Ilyenkor tökéletesen látszik, hogy ő mennyire hímnemű, én meg pont az ellentéte.
 Képzeljetek el egy örökké beszélő lányt-engem- és egy hallgatag srácot-Szépszeműt. Hát nem vagyunk egyszerű eset... :D Azt azért be kell vallanom, egész jól szokta tűrni a szófosásaimat (csak az arckifejezéseinek nem tud parancsolni).
 Ez egy hosszú, témakifejtős bejegyzésnek készült, de kezdek kifogyni a mondanivalóból... Lehet érettségi után kéne próbálkoznom inkább.. :P Erről jut eszembe: bizony, túl vagyok a magyaron. Teljesen felszabadultan hagytam ott a termet, hogy én biztosan jót csináltam, aztán hazajöttem, szemembe akadt egy megoldás a neten. Elkezdtem olvasni, majd bezártam, mert rájöttem, hogy nem akarok szívbajt kapni. :D Dogáknál is utáltam, mikor a tanár azonnal megmondta mik voltak a válaszok, s nem hagyott ezáltal a boldog tudatlanságban egészen a javított változat kiosztásáig. Szerintem ez szívtelenség. Megfosztják az embert a reménytől.
 De most megyek, mert holnap matek. :S

2012. május 6., vasárnap


Azt mondják, minden vég valami újnak a kezdete.

Blogolók nagyító alatt

 Most keresgélem azokat, akiket szívesen olvasnék, és akikkel jó lenne beszélgetni alkalomadtán. Egy-két kedvencem már van, és most szeretném megosztani veletek jövendő olvasóim a szemem elé került gyöngyszemeket. Mert mindenkinek ragyogó stílusa van. Olykor 5 percig mosolygok egy-egy jó megfogalmazáson vagy akár egy egész bejegyzésen, vagy épp elkalandozok hasonló élményeimre emlékezve.
 Bemutatkozások:
@Nokedli: "1985-ös évjárat. Nőnemű. Továbbá: magas, barna, lökött." Ő az :)

@Szellem:  "A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül, túl sötét van az olvasáshoz." Ő az :)

 Néhány bejegyzés részlet:
@Szellem:  "Szoktam az udvaron, parkban, fűben fetrengve, múzeumlépcsőn, bevásárlóközpontban, egyetem folyosóján vagy ablakában, vonaton, buszon, villamoson, metrón és akár még utcán sétálva is olvasni. (Utóbbit nem javaslom senkinek, hirtelen a semmiből feltűnő emberek és lámpaoszlopok ijesztőek tudnak lenni…)" Az egész itt

@Zenka:  "Szeretek például megállni a mondat közepén, megízlelgetni az adott szó ritmikáját, hanglejtését, mintha csak bort kóstolgatnék, szeretném megfejteni az eredetét, a szó titkát, megérteni önmagában és benne a szövegben, és szeretnék jelentést adni neki, olyat, amit mindenki ismer, és olyat amit rajtam kívül senki." Az egész itt

@Amadea:  "És ez a gyönyörség megy négy oldalon keresztül, amikor a későbbi nap folyamán valamiről eszembe jutott egy-egy részlet, nagyon törvénytelenül kitört belőlem a röhögés." Az egész itt

 Azt hiszem most kéne abbahagynom, míg képes vagyok rá. Ugyanis holnap érettségi (meg holnapután, meg azután, meg azután.. szóval értitek :P)
 A lényeg: az itt felsoroltakat már olvasom, aztán ki tudja hány jó blogot fedezek még fel magamnak...

2012. május 5., szombat

 
Mindig azt várnánk, kezdje a másik. Egész életünkben hárítunk. Van, hogy félelemből, viszont olykor csak kényelemből. De vajon megéri? Ha mindig másokra vársz, végül utolsó leszel a sorban. Merj lépni, mert csak úgy élhetsz teljes életet, ha kiaknázod a benne rejlő összes lehetőséget

2012. május 1., kedd

Sarah tündérmeséje

 Végre nekiláttam,  és 1 óra alatt gyorsan kiolvastam ma az egyik nagy kedvencemet, A padlásszoba kis hercegnőjét, mert már égett a bőr az arcomon, hogy vagy két hete bejelöltem molyon, hogy olvasom, és azért ez nem egy megerőltetően hosszú könyv...
 A lényegre térve: általános elsős koromban kaptam valakitől, és már akkor sem volt új. Mary Poppinssal együtt gyerekkorom egyik meghatározó története lett, s a mai napig szívesen olvasom. Valahányszor rossz dolog történt velem, előkaptam ezt a könyvet és a kis Sarah Crew megpróbáltatásaival és szerencséjével vigasztaltam magam- így talán ez volt az első alkalom, hogy nem ilyen apropóból került a kezembe. :D
Igazából ez egy tipikus lányregény egy erős jellemmel megáldott főhőssel, aki 12 éves kora ellenére felnőttként gondolkozik, erkölcsi tanulságokkal és persze happy enddel.  Mind amelett egy nagyon szerethető történet, jól megformált karakterekkel- bár ők is egy-egy sablonra épültek, nincs bennük túlzott bonyolultság. Magyarul egy kisiskolásnak tökéletes mű, aki pedig felnőttként olvassa újra, annak is kellemes élményben lehet része szerintem.