Hollók, kastélyok és a vizsgaidőszak kapcsolata egy kis ekcémával fűszerezve

Néha mérhetetlenül tudom sajnálni magam az élet által rám pakolt terhek miatt. Mint pl a tejallergiám, ami 2 éve egyik napról a másikra dupla erősségűre váltott, és azóta kiszámíthatatlan, mikor mennyit engedhetek meg magamnak a valójában tiltólistán lévő ételekből. Télen ill. stresszes időszakban sokkal könnyebben kijön, és megvannak az árnyalatnyi különbségek is a különböző tejtermékek közt. Mostanság épp azt is megérzi a szervezetem, ha valami "nyomokban tejet, tojást tartalmaz", vagy "tejterméket is felhasználó üzemben készült". Nagyjából 6 hete játszuk ezt és azt kell mondjam, a kezdetekhez képest nagyon jól tűröm. Igaz nem is nézek ki úgy, mint 2013-ban, mikor mindkét karom és az arcom is rákvörösen égett az ekcémától, de hol van már az, hogy ezen bőgjek? Igen, néha csalok sajnos, ilyenkor kicsit újra fellángol az arcom, bedagadnak és felrepednek az ujjaim és ismét rájövök, hogy a testem nem lehet becsapni és nem éri meg az a pár perc élvezet, amíg megrágom és lenyelem a falatot.
Vannak olyan mélypontjaim is, mikor eluralkodik rajtam a magány érzése, és úgy tűnik egyedül vagyok a világban és senkit nem érdekel mi van velem. Aztán felidézem, hogy mennyi mindenen túl vagyok, hogy azok a nehézségek amik eddig az utamba kerültek csak mind erősebbé tettek és persze vannak barátaim és családom is, akik szeretnek és megbecsülnek.
Mikor pedig olyan emberekkel találkozom személyesen vagy az interneten egy-egy blogon keresztül, akik sokkal nagyobb dolgokból álltak fel és élik boldogan az életüket minden nehézség ellenére és azzal együtt, akkor ráébredek, hogy nekem is bőven van miért hálásnak lennem. Hiszen megvan minden porcikám és működik minden érzékszervem. Csak rajtam múlik, hogy kihasználom-e ennek a csodálatos szerkezetnek a formálhatóságát, vagy azon sírok, amit nem engedhetek meg. A megfelelő odafigyeléssel és diétával teljes életet vagyok képes élni. Edzhetek, eljárhatok bulizni, dolgozhatok, családot alapíthatok. Igaz velem nem olyan könnyű beülni valahova és harapni valamit, mert nemcsak tejallergiás de vegetáriánus is vagyok. Szerencsére a barátaim java ezt megérti és általában rugalmasak a csalásaim és kitartó napjaim közepette is.

Egyébként, hogy valami könyvekhez köthetőt is mondjak: 2 hete ráleltem a tökéletes karácsonyi ajándékra... magamnak. Ez pedig nem más, mint Maggie Stiefvater Hollófiúk című sorozatának harmadik kötete, a Blue Lily, Lily Blue- magyarul Kék liliom. A Könyvmolyképző kiadó oldalán akadtam rá kedvező áron és kis vívódás után be is tettem a kosaramba. Az ám, de kiderült, hogy 2 könyv megvétele esetén nem számítanak fel szállítási költséget. Mondanom sem kell, hogy vérszemet kaptam. Azonnal átnyálaztam a szerényen több, mint 60 tételre rúgó kívánságlistámat molyon és egész rövid gondolkodás után Montgomery Kék kastélya lett a másik befutó, ami vár majd a fa alatt. Rendkívül előrelátóan otthonra kértem a szállítást, így kiküszöbölve annak a veszélyét, hogy pedagógiai pszichológia szigorlaton lányos zavaromban Gansey és Blue kalandjairól vagy Valancy családjáról kezdjek el beszélni majd. Ugyanez nem mondható el a januári megmérettetésimről, mert négy nappal az év kezdete után már énekből kell valami érdekeset összehoznom, de sajnos nem az ünnepi olvasmányaimból. Ezektől az "apróságoktól" eltekintve (mármint a vizsgaidőszak és velejárói) felhőtlen boldogság keríti hatalmába minden alkalommal szívemet, ha az engem hűen váró kötetekre gondolok, amelyek azóta már épségben meg is érkeztek anyum beszámolója alapján.
És íme a borítók így a végére. A Hollófiúkét illetően még nem döntöttem el, hogy a külföldi, vagy a hazai tetszik-e jobban (nem mintha a véleményem releváns lenne a felelős személyeknél...). Lucy Montgomery könyveinek az újra kiadott változatait viszont határozottan szeretem, mert egységes az alapjuk és szépen mutatnak együtt a polcomon.

 

 

 

 

Ez a külföldi borító

Ez pedig a magyar

Az álmodozó Valancy

A Ley-vonalak titka

Fülszöveg:

"Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szerelme ... vagy te ölted meg őt.

Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.

A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.

De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.

Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában."

 A történet egy amerikai városban, Henriettában zajlik- ami lehetne akár egy átlagos hely is, de korántsem az. Különleges energiák találhatóak itt, ami vonzza a látókat és a kalandvágyókat egyaránt. Egy ősi legendát hajszol  a 4 Aglionbys fiú, akiknek segítségük is akad Blue, egy látó lánya személyében. Tömören- röviden ennyi, de mégsem. Akad benne bőven a Maggie-től megszokott humor amiből mazsoláztam is:

"Arra azért nem mert volna megesküdni, hogy behatóan szeretne a kontyos törpetiranusszal foglalkozni. Csak az állat neve keltette fel a figyelmét, mert egy méter ötvenkettő centis lévén, nagyon imponált neki a törpetirannusz elnevezés."

"Miközben Adam bűnbánó arccal horgasztotta le a fejét, azon tűnődött, hogy Ronan káromkodása akár költeménynek is beillene, barátja olyan gondosan és szerető aprólékossággal illeszti össze a komoran csengő szavakat. Ronan sokkal szebben beszélt ilyenkor, mint mikor nem káromkodott."

"Gansey beledünnyögött valamit az ágyneműbe, aztán legyintett egyet. Blue leguggolt az ágy mellé, és a karjára támasztotta az állát.
-És most hogyan tovább? De ha lehet, vedd ki a párnát a szádból."

 Aki azért nem kezdett még bele mert félt, hogy a Mercy Falls farkasai trilógiájára fog hajazni, azt megnyugtathatom: teljesen más a történet, a szereplők- egy dolog maradt ugyanaz: a minőség. A szereplők egyediek, kidolgozottak és szerethetőek, a cselekmény izgalmas, és bár a megoldáshoz nem jutunk közelebb a könyv végével, egyáltalán nem mondható, hogy csalódna az ember, mert így is van mit feldolgozni, és lehet várni a folytatást. (Én személy szerint már tűkön ülök..)

Ui.: Maggie Stiefvater az egyik kedvenc íróm lett már a Shiver elolvasásakor, és minden egyes kötete amit kézbe vettem eddig csak erősítette bennem ezt az érzést. Ma már ott tartok, hogy kb. bármit megvennék, amit ő írt.

Legújabb olvasnivalóim

 Végre, végre, végre megvettem és olvasom a születésnapi könyvem. Na de ne szaladjak ennyire előre az időben. Azzal kezdeném, hogy akkor jutott eszembe az otthoni fiókom mélyén lapuló 2000Ft értékű Alexandra utalvány, mikor már úton voltam Pest felé január 2-án, és tudtam, hogy az csak 12-éig érvényes, én meg lehet haza sem megyek addig. De szerencsére megoldódott, én pedig szombaton 12:45-kor be is léptem a könyvesbolt ajtaján, ami 1-ig volt nyitva. Tartottam egy gyors terepszemlét -le voltam maradva kicsit az új könyveket illetően- majd levettem a polcról az egyetlen olyan ott található könyvét Maggie Stiefvater-nek, amit még nem olvastam: A Hollófiúkat. Boldogan szorítottam leendő kincsemet, de azért még egyszer alaposan körülnéztem. Szemeztem egy sort a Cinder-rel, de Maggie már egyszer hatalmas sikert aratott, ezért inkább biztosra mentem. (Eddig nem bántam meg..) Mikor ma megláttam, hogy Titti írt róla, gondosan kihagytam, mert bár szeretem elolvasni általában a véleményeket, ezt szeretném egyedül felfedezni. Ha végeztem, máris megyek majd az Olvastárra na jó, előbb megírom a saját véleményem.
 Tegnap a buszon kezdtem el olvasni, negyedén túl vagyok. Tetszik! Órákig tudnék fecsegni róla, de majd inkább akkor, ha kiolvastam. Huh, mindjárt folytatom...

Egyébként már írtam róla, hogy folytattam az Eragont, most a második részénél, az Elsőszülöttnél tartok. Azt is imádom. Pénteken meg egy lyukas órámban bementem a suli szerény könyvtárába, és 2 könyvvel távoztam: Szabó Magda:Katalin utca; Ókút és Emily Bronte versei. Szóval egy ideig lesz mit olvasnom. Hála az égnek. 

Már ki voltam éhezve valami jó történetre, szóval megyek is! Üdv a hetedik könyv-mennyországból, majd jelentkezem.