Esti nyafogás

 Könyörgöm, valaki billentsen hátsóba! Rengeteg könyvvel el vagyok maradva. Igaz most írtam egy postot végre- kedvelt időtöltésem: az alvás rovására. Ha tudnátok hány bejegyzést kéne publikálnom... de pihenni is kéne valamikor, mert eléggé betáblázott a hetem a suli jóvoltából, és még macska szittelni is napi több órát, mert Szofi nem bírja a kereteket (jobban mondva a kerítéseket) és az ember lánya így teremtsen egyensúlyt a dolgok közt..
Az iskolára visszatérve: tegnap mentem fel Pestre beiratkozni, holnap mehetek évnyitóra. (Mégis, ennek van valami értelme? Aki szövegel az is unja, aki hallgatja még inkább.) A nap poénja pedig: a koli valahogy nem tudott róla, hogy engem fel kellett volna venniük (már most résen kell lennem ennek a sulinak a titkárságával). De akivel beszéltem telefonon ez ügyben az nagyon szimpatikus volt, azt ígérte a várólista elejére rak, és miután szombat délelőtt beköltöznek hozzájuk az emberek felmérik a terepet, és este értesítenek, hogy nyertem-e egy ágyat vagy sem. Szóval vasárnap így vagy úgy ismét lesz egy utam fel a fővárosba, és remélhetőleg már csak következő pénteken térek haza (a koliból!)
Másrészt, hogy ezt még szebbé tudjam tenni, pénteken az évnyitóról haza kéne érnem az este 6-kor kezdődő táncpróbámra, majd másnap újra elmenni a próbára és az utána következő fellépésre, így este már bármit írnak/mondanak nem lesz erőm majd ugrálni örömömben vagy siránkozni..
A végére pedig jöjjön egy kis gyűjtés, ami kicsit jobb kedvelt csinált nekem, és remélem titeket is felderít :)

 

Élek! (és bőszen könyvmolyoskodom)

 Vagy jó két hónapja nem írtam egy kukkot se, mert érettségi volt, aztán meg felengedtem, hogy vége és végre élvezhetem a nyarat aztán meg valahogy elfelejtettem, hogy van ez nekem. De most újra itt vagyok, tele könyv élményekkel :D .
 Egyébként már rég szerettem volna visszatérni, csak nemigen adódott olyan helyzet, hogy késő éjjelig gépnél legyek (ha meg mégis, akkor olvastam).
 Többek közt el akartam mesélni, hogy az Ui.: Szeretlek-ért úgy odavoltam, aztán mikor megemésztettem rájöttem, hogy utálom a főszereplőt. Visszatekintve nem értettem, hogy tudott annyira levenni a lábamról ez a könyv, de végül arra a megfejtésre jutottam, hogy maga téma- hogy meghal egy szeretted és neked tovább kell lépned- jó. Lenne. De a szereplők... Holly karaktere utólag nagyon idegesített. Lelkileg gyenge, egyik buliból ki a másikba be- típus, akinek az a lényeg, hogy legyen vadiúj ruhája a következő partira, először a szülei irányították az életét, aztán meg a férje- ameddig meg nem halt- (aki mellesleg a tökéletes ember megtestesítője). Szóval teljesen felszínesre sikeredett számomra Holly, viszont a könyv javára legyen írva, hogy amíg olvastam élveztem, és csak később jöttem rá, hogy milyen olcsó is ez a mű. Nekem egy jobbfajta Meg Cabot regényt juttat azóta az eszembe.

 Aztán.. nagyon rég kiolvastam már A szabadulást, próbáltam is írni róla, de akkor nem ment. Pedig az aztán mély benyomást tett rám. De az előzőleg említett regény miatt már óvatosabb is voltam, mert nem akarok még egyszer abba a hibába esni, hogy a könyv hatása alatt vagyok még, mikor véleményezem.  Majd mostanság igyekszem behozni a lemaradásomat, remélem sikerrel.

 Bevallom tisztességesen, szoktam netről letölteni ingyen könyveket és gépen olvasni, bár jobb szeretem én is, ha a két kezem közé tudom fogni és hurcolni magammal mindenhová míg ki nem olvasom. De a világon nincs annyi pénz, mint amennyit én el tudnék költeni könyvesboltban és nem utolsó sorban van ami annyira érdekel, hogy nem vagyok képes sokat várni rá. Így aztán nagyon megörültem mikor felfedeztem nemrégiben egy újabb könyvletöltős oldalt, ahonnan azonnal a gépemre vándorolt Az éhezők viadala mindhárom része és a Soulless. A trilógiát egy hét alatt kiolvastam, majd azokról is kéne írnom véleményt, a másikba még nem kezdtem bele.

 Úgy érzem kissé ugráltam a témák közt, de hát sok minden történt mióta utoljára itt jártam, így többször vissza is kellett térnem egy-egy dologhoz, mert még eszembe jutott hozzáfűznivaló.
Ja, és rá kellett jönnöm, hogy mennyire hiányzott nekem a többi könyves blog olvasása.  :)

Firkálmány érettségi idején

 Jaj, én tényleg szeretem a Szépszeműt (különben nem lennénk együtt több mint egy éve), de néha elszomorít, hogy annyira távol tud lenni az én világomtól. Néha bizony szükségem lenne rá, hogy meghallgasson, és képes legyen velem aktív társalgásra (és nem egy filmről). De kissé más hullámhosszon vagyunk alapvetően. Ismeritek, mikor a másik nem érti a viccet, a szófordulatot vagy épp egyáltalán nem vicces neki.
 Van, hogy már annyira felgyülemlik a csajos mondanivaló bennem, hogy ő is kap belőle- látom is az arcán a véleményét. :D Ilyenkor tökéletesen látszik, hogy ő mennyire hímnemű, én meg pont az ellentéte.
 Képzeljetek el egy örökké beszélő lányt-engem- és egy hallgatag srácot-Szépszeműt. Hát nem vagyunk egyszerű eset... :D Azt azért be kell vallanom, egész jól szokta tűrni a szófosásaimat (csak az arckifejezéseinek nem tud parancsolni).
 Ez egy hosszú, témakifejtős bejegyzésnek készült, de kezdek kifogyni a mondanivalóból... Lehet érettségi után kéne próbálkoznom inkább.. :P Erről jut eszembe: bizony, túl vagyok a magyaron. Teljesen felszabadultan hagytam ott a termet, hogy én biztosan jót csináltam, aztán hazajöttem, szemembe akadt egy megoldás a neten. Elkezdtem olvasni, majd bezártam, mert rájöttem, hogy nem akarok szívbajt kapni. :D Dogáknál is utáltam, mikor a tanár azonnal megmondta mik voltak a válaszok, s nem hagyott ezáltal a boldog tudatlanságban egészen a javított változat kiosztásáig. Szerintem ez szívtelenség. Megfosztják az embert a reménytől.
 De most megyek, mert holnap matek. :S

Blogolók nagyító alatt

 Most keresgélem azokat, akiket szívesen olvasnék, és akikkel jó lenne beszélgetni alkalomadtán. Egy-két kedvencem már van, és most szeretném megosztani veletek jövendő olvasóim a szemem elé került gyöngyszemeket. Mert mindenkinek ragyogó stílusa van. Olykor 5 percig mosolygok egy-egy jó megfogalmazáson vagy akár egy egész bejegyzésen, vagy épp elkalandozok hasonló élményeimre emlékezve.
 Bemutatkozások:
@Nokedli: "1985-ös évjárat. Nőnemű. Továbbá: magas, barna, lökött." Ő az :)

@Szellem:  "A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül, túl sötét van az olvasáshoz." Ő az :)

 Néhány bejegyzés részlet:
@Szellem:  "Szoktam az udvaron, parkban, fűben fetrengve, múzeumlépcsőn, bevásárlóközpontban, egyetem folyosóján vagy ablakában, vonaton, buszon, villamoson, metrón és akár még utcán sétálva is olvasni. (Utóbbit nem javaslom senkinek, hirtelen a semmiből feltűnő emberek és lámpaoszlopok ijesztőek tudnak lenni…)" Az egész itt

@Zenka:  "Szeretek például megállni a mondat közepén, megízlelgetni az adott szó ritmikáját, hanglejtését, mintha csak bort kóstolgatnék, szeretném megfejteni az eredetét, a szó titkát, megérteni önmagában és benne a szövegben, és szeretnék jelentést adni neki, olyat, amit mindenki ismer, és olyat amit rajtam kívül senki." Az egész itt

@Amadea:  "És ez a gyönyörség megy négy oldalon keresztül, amikor a későbbi nap folyamán valamiről eszembe jutott egy-egy részlet, nagyon törvénytelenül kitört belőlem a röhögés." Az egész itt

 Azt hiszem most kéne abbahagynom, míg képes vagyok rá. Ugyanis holnap érettségi (meg holnapután, meg azután, meg azután.. szóval értitek :P)
 A lényeg: az itt felsoroltakat már olvasom, aztán ki tudja hány jó blogot fedezek még fel magamnak...

Könyvéhség

 Annyira vágyom már egy JÓ könyvre, amiben elmerülhetek mint egy kád meleg vízben...
Ismered azt az érzést, mikor megszűnik körülötted a külvilág, s míg olvasol Te is a könyv része vagy, hozzá tartozol? Hány ilyen megszentelt órát éltem már át, s álltam kábultan a valóságba visszatérvén, mikor végeztem egy-egy különlegesen jó történettel. Ezek számomra  lélekmelengető, takaró-könyvek. Csak ki kell nyitnom, s máris bársonyosan betakar a párbeszédek andalító zsongása, az író sajátos humora, a mű varázsa.
 Hmmm. Még így, az emlékek felidézésekor is kicsordul a képzeletem szájának a nyála, mintha egy könnyű gyümölcsös tortát látnék. (Bocs a hülye hasonlatért, de ezt egyszerűen máshogy nem tudtam kifejezni.)
 Olvasási szokásaim egy az egyben megegyeznek az evésivel; azaz ha van valami ínyenc dolog, akkor azt minél hamarabb el kell fogyasztani ill. olvasni. Ez persze olykor kisebb galibákhoz vezet, ugyanis ha a könyvmoly üzemmód bekapcsol, akkor az összes egyéb funkció meg ki- így többek közt a feladatok elvégzése, órai jegyzetelés, tanulás, evés, ivás, alvás. Jól sejted: nagyjából MINDEN helyett olvasok. Míg van mit. Utána meg jön a bűnbánó-fogadkozó korszak, hogy máskor majd jut idő a dolgaimra is. (Eddig ez a 'máskor' még nem jött el.) Ja, és minden olyan helyen, ahol arra a lehetőség egy picurka szikrája is fellobbanni látszik. Olvastam már fürdés, evés, tanóra  és gyaloglás közben is, buszon állva, titokban a takaró alatt hajnal háromkor, mert ésanyám már legalább hatszor elküldött aludni (volt, hogy lebuktam és elkobozta a könyvet :D), természetesen tanulás helyett is.
 De: mit olvassak, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak, és ugyankéremszépen: mikor??! Mert még mindig jön nagybetűsen az érettségi... Igaz, nálam mindez úgyis mellékessé válik, ha jön a villámcsapás, az újabb szerelem elemésztő lángja. Egyébként pont ezért igyekszem távol tartani magam most a még megmaradt 2000 Ft értékű könyvutalványomtól, és minden érdekesnek tűnő már meglévő kötettől.
 Röviden és tömören: válság van! De megoldjuk. Mert mindent megoldunk mi könyvmolyok az újabb adag "drogunk" érdekében. :D

U.i.: Éjjel fél háromig matekoztam végül tegnap, de megérte. Most meg angolozhatok... :P

U.i.: Hazafele ez jutott eszembe Anne Shirley-sen: Az este tökéletesen gyönyörű. Ma jövendő gyümölcsök illatával van telve a levegő. ;)

Azok az alattomos apró kis dolgok..

 Jaj. Olyan összevissza napom van. Örülök, lazsálok, tanulok, bambulok, tanulok,  zsibbadok, elmélkedem.
Úgy néhány hete evickéltem ki egy érzelmi gödörből, jó érzés volt több hónapnyi szenvedés után végre szabadnak lenni. De ahogy az már lenni szokott, míg kapaszkodsz nem kellesz, de ha veszed a kabátod, mégis visszahív, kecsegtet. Pedig túl voltam rajta. Ó, de még hogy! Nevetni tudtam volna, mikor egyik pillanatról a másikra teljesen közömbös lett az is, ami előtte lévő nap még sírásra késztetett volna. Így már bátran néztem szembe vele, úgy éreztem nem kell féltenem már semmit. Ám nemrég azon kaptam magam, hogy kezd megint meghittség áradni szét bennem ha beszélünk, s gondolkodóba esem egy-egy reakcióján. Próbál visszacuccolni az a nyavalyás érzés belém, s nekem minden alkalommal úgy kell arrébb tessékelnem az ajtóból, mint a nem szobatiszta macskát, hogy: "Nem, Te nem jössz be ide többet, mert már mindketten tudjuk, hogy csak galibát okozol, abból meg elég volt, köszönöm." De érzem, ha csak egyszer is lankadna az éberségem, besuhanna a legkisebb résen is, újabb kárt okozva az egyszer már rendbe rakott lelkemben.
 Most viszont ismét én nyertem a csatát azzal, hogy kiírtam magamból, így sikerült egy időre megint kiebrudalnom az őt megillető helyre a kis piszkot. :D

A Kuckó születése

 Hmm. Végre kész a Kuckó. Délután menthetetlen írásvágyam támadt, így úgy döntöttem, megcsinálom végre ezt a blogot. Aztán a számítógépem csigákhoz való rokonságának köszönhetően ráment a napom is erre, és mire kész lett, már nem is tudom mit írjak.
 Nehéz szülés volt ám, hogy rájöjjek miről szóljon. Született könyvfaló vagyok, anyai ágon örököltem. De felgyülemlett beszélnivalóm is van örökké, azt is le kéne vezetni. Szóval úgy döntöttem egy blogban megférnek most ezek, majd később, ha már gyakorlott leszek, esetleg szétválasztom a két témát.
 Egyébként egészen természetellenesen működöm, mint aki fordítva van beállítva. Éjjel tanulok, nappal lazsálok, mindent az utolsó pillanatban kezdek el. Ma például az érettségire kellett volna készülnöm, de mint látható, nem így történt...
 Ui.: Bárminemű tanácsot, segítséget meghallgatok, elfogadok a blog használatára nézve. :)