A múltheti nagy melegben még olvasni sem volt erőm, csupán vegetáltam. Volt pár próbálkozásom, de néhány oldalnál tovább sohasem jutottam, mert a betűk rendszerint elkezdtek táncolni a szemem előtt. Hétvégén szerencsére már élhetőbb időben volt részünk, így végre képes voltam haladni Richard Bach regényével, és már alig várom, hogy ismét elmerülhessek a sorokban. Kivételesen elkezdtem kijegyzetelni a nagyon tetsző részeket, íme pár részlet a könyvből:

"Hát így élnek errefelé az emberek, nagy házforma dobozokba húzódnak be, hogy védjék magukat az olyasmitől, mint az "eső" vagy a "hó", és a dobozok oldalára lyukakat vágnak, hogy kilássanak belőlük. Kisebb méretű dobozokban jönnek-mennek; különböző színűekre festik őket, és a sarkukon kerekek vannak. Azért kell nekik a doboz-kultúra, mert az hiszik, hogy maguk is dobozba vannak zárva, ezt a dobozt "test"-nek hívják. A testből lábak és karok állnak ki, ujjak vannak rajtuk, hogy tollat meg egyéb szerszámokat mozgathassanak velük. Nyelveket beszélnek, mert már elfelejtették, hogyan kell megérteniük egymást, és szem van a fejükön, mert elfelejtették a valódi látást. Fura kis bolygó ez. Bárcsak te is itt lennél! Nemsokára hazamegyek. Szóval, éreztél már ilyesmit?
-Néha igen. De nem egészen így- felelte."

"Végül is ebből áll a tapasztalatszerzés: nemcsak az számít, hogy elveszítjük-e a játszmát, hanem az is fontos, hogy kapunk ki, és hogy miképpen változunk meg tőle; okulunk-e belőle, használjuk-e a még sohasem volt új tapasztalatot a következő játszmákban? A vereség furcsa módon egyfajta győzelem."

"Lehet, hogy most meg fogsz lepődni, de jobb, ha hozzászoksz ahhoz, hogy belőlem- a szavak kovácsa lévén- olykor- olykor akaratom ellenére is előtör a költészet- ilyen vagyok, másként nem tehetek. Szóval: szerintem szuper vagy!
 Lassan, ünnepélyesen bólintott.
 -Kiváló fogalmazás, szavak kovácsa. Köszönöm. Te is szuper vagy, véleményem szerint. -Hirtelen váltással az eszébe villant egy ötlet, kimondta: -Tudod mit, most próbáljuk ugyanezt elmondani egymásnak szavak nélkül!
 Most azonnal haljak meg a boldogságtól, kérdeztem magamtól, vagy még várjak egy kicsit?
 A várakozás többet ígért. Pedig szinte úgy éreztem, ekkora örömöt el sem lehet viselni, erre már nincs is szó, bár néhány azért még akad."

 Nem tudom mások, hogy vannak a szamárfülezéssel, számukra tetsző dolgok aláhúzogatásával, én mindkettőt szinte bűnként kezeltem, a könyveimet akkora becsben tartom. Most viszont ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy ebben a műben aláhúzzak minden egyes sort, ami tetszik. Egy dolog tart vissza végső soron: ez anyu könyve, és tudom, hogy ebben a kérdésben ugyanaz a véleménye, mint nekem volt eddig- valószínűleg a többi történetet még mindig képtelen lennék ily módon megszentségteleníteni, de hát kivétel erősíti a szabályt...

Legújabb olvasnivalóim

 Végre, végre, végre megvettem és olvasom a születésnapi könyvem. Na de ne szaladjak ennyire előre az időben. Azzal kezdeném, hogy akkor jutott eszembe az otthoni fiókom mélyén lapuló 2000Ft értékű Alexandra utalvány, mikor már úton voltam Pest felé január 2-án, és tudtam, hogy az csak 12-éig érvényes, én meg lehet haza sem megyek addig. De szerencsére megoldódott, én pedig szombaton 12:45-kor be is léptem a könyvesbolt ajtaján, ami 1-ig volt nyitva. Tartottam egy gyors terepszemlét -le voltam maradva kicsit az új könyveket illetően- majd levettem a polcról az egyetlen olyan ott található könyvét Maggie Stiefvater-nek, amit még nem olvastam: A Hollófiúkat. Boldogan szorítottam leendő kincsemet, de azért még egyszer alaposan körülnéztem. Szemeztem egy sort a Cinder-rel, de Maggie már egyszer hatalmas sikert aratott, ezért inkább biztosra mentem. (Eddig nem bántam meg..) Mikor ma megláttam, hogy Titti írt róla, gondosan kihagytam, mert bár szeretem elolvasni általában a véleményeket, ezt szeretném egyedül felfedezni. Ha végeztem, máris megyek majd az Olvastárra na jó, előbb megírom a saját véleményem.
 Tegnap a buszon kezdtem el olvasni, negyedén túl vagyok. Tetszik! Órákig tudnék fecsegni róla, de majd inkább akkor, ha kiolvastam. Huh, mindjárt folytatom...

Egyébként már írtam róla, hogy folytattam az Eragont, most a második részénél, az Elsőszülöttnél tartok. Azt is imádom. Pénteken meg egy lyukas órámban bementem a suli szerény könyvtárába, és 2 könyvvel távoztam: Szabó Magda:Katalin utca; Ókút és Emily Bronte versei. Szóval egy ideig lesz mit olvasnom. Hála az égnek. 

Már ki voltam éhezve valami jó történetre, szóval megyek is! Üdv a hetedik könyv-mennyországból, majd jelentkezem.

Év eleji összegzés (év végi helyett)

 Nagyon rég nem írtam már semmit (ez nem jelenti azt, hogy nem is olvastam), ami egy csöpp szomorúsággal tölt el. Foghatnám a sulira, mert tényleg van dolgom rendesen, de igazából lusta voltam (amin nem meglepődni, ott van a bemutatkozásomban is.. :P). Igazából az a baj, hogy amikor olvasok, akkor vagyok benne igazán, utána már mennék a következő könyvre, vagy még emésztenem kell, és félek elhamarkodott ítéletet írni, esetleg egyszerűen csak elfelejtem, hogy írni szerettem volna róla. No meg egészen addig vannak jó gondolataim, míg nem próbálom meg leírni...

Nagyjából fél éve van ez a blog, fele idő alatt egyedül árválkodott szegény, de nem ígérem, hogy többet nem fog, mert nem vagyok ígérgetős típus már csak azért sem, mert akkor nincs mit megbánnom. Sok jó könyvet olvastam ez idő alatt, de csak a töredékéről írtam szégyenszemre...

Sajnos idén nem várt könyv a fa alatt, bár sok más igen. Így aztán magamat fogom meglepni valamivel jövőhéten, születésnapom alkalmából, ugyanis még maradt tavalyról 2000 Ft értékben Alexandrás könyvutalványom. Már alig várom a hétvégét! :D

Ami pedig az évzáró olvasmányt illeti, én az Eragon első kötetét olvastam Christopher Paolini-től december 31-én is, előtte nemsokkal pedig Scott Westerfeld: Csúfok c. kötetét olvastam ki, és már várom, hogy a folytatás is a kezembe kerüljön.

Ezúton kívánok- kissé megkésve ugyan- nagyon boldog, sok jó könyvvel teli újesztendőt!

Összevissza

 Tudom, régen írtam nagyon, de el vagyok havazva. Hosszúak a napjaim, ha nem suliban vagyok, akkor épp oda készítek valamit a koliban vagy kihasználva szabad perceimet pihenek. Így aztán kevés időm jut olvasásra, blogolásra.
 Azért annyi hír van, hogy pont a koli közelében nyílt egy antikvárium, ahonnan már öt könyvvel gazdagodtam. Szeptemberben vettem egy Radnóti összeset és egy nagyon régi Moliére kötetet (majd egyszer lefotózom és rakok fel róla képet, gyönyörű), a héten pedig A loowodi árvát, a Boldogtalan nyár című csíkos könyvet és egy ekcémáról szólót.
 Ha lesz időm majd írok ezekről. :)

Esti nyafogás

 Könyörgöm, valaki billentsen hátsóba! Rengeteg könyvvel el vagyok maradva. Igaz most írtam egy postot végre- kedvelt időtöltésem: az alvás rovására. Ha tudnátok hány bejegyzést kéne publikálnom... de pihenni is kéne valamikor, mert eléggé betáblázott a hetem a suli jóvoltából, és még macska szittelni is napi több órát, mert Szofi nem bírja a kereteket (jobban mondva a kerítéseket) és az ember lánya így teremtsen egyensúlyt a dolgok közt..
Az iskolára visszatérve: tegnap mentem fel Pestre beiratkozni, holnap mehetek évnyitóra. (Mégis, ennek van valami értelme? Aki szövegel az is unja, aki hallgatja még inkább.) A nap poénja pedig: a koli valahogy nem tudott róla, hogy engem fel kellett volna venniük (már most résen kell lennem ennek a sulinak a titkárságával). De akivel beszéltem telefonon ez ügyben az nagyon szimpatikus volt, azt ígérte a várólista elejére rak, és miután szombat délelőtt beköltöznek hozzájuk az emberek felmérik a terepet, és este értesítenek, hogy nyertem-e egy ágyat vagy sem. Szóval vasárnap így vagy úgy ismét lesz egy utam fel a fővárosba, és remélhetőleg már csak következő pénteken térek haza (a koliból!)
Másrészt, hogy ezt még szebbé tudjam tenni, pénteken az évnyitóról haza kéne érnem az este 6-kor kezdődő táncpróbámra, majd másnap újra elmenni a próbára és az utána következő fellépésre, így este már bármit írnak/mondanak nem lesz erőm majd ugrálni örömömben vagy siránkozni..
A végére pedig jöjjön egy kis gyűjtés, ami kicsit jobb kedvelt csinált nekem, és remélem titeket is felderít :)

 

A természeten túli és az ő karakteres orra

 "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki egyszer egész nap szerkesztgette magában mit fog írni a blogjába, aztán mikor gép elé került lefagyott. Többször is nekikezdett, de 2 mondatnál tovább nem jutott, pedig négyszer is próbálkozott. Na ez volnék én most. Nem tudom mitől van ez, de remélem rövid ideig tart. Egyik barátnőm-ismerve engem és a fordítottságom- csak mosolyogva ennyit mondott: "majd megírod éjfélkor..". Lehet igaza van. De pont az éjszakai üzemmódomon igyekszem változtatni, mert néhány röpke hét, és újra iskola; én pedig arról voltam híres eddig, hogy a leghangosabb ébresztőt is képes voltam átaludni." -Írtam ezt a piszkozatot vagy két hete, azóta meg ide se néztem *mélyen szégyelli magát*. De mentségemre legyen, hogy a számítógépem egy őskorból itt felejtett lelet és még a teknősbéka is leelőzi, no meg egyéb  dolgaim is voltak. Most viszont megkaptam drága nagymamámtól életem első laptopját, ami igazán gyors (már csak ezért is sikerült 1 nap alatt megszeretnem), így sutba dobtam alvás utáni vágyam egy kis időre és reményeim szerint összeeszkábálok egy posztot.

 Gail Carriger: Soulless című könyvét végre sikerült megszereznem egy olvasás erejéig. Nagyon kíváncsi voltam már, hogy mit rejt ez a borító és mivel pár bejegyzést is olvastam róla, alig vártam, hogy neki eshessek.
 Kezdetnek: "Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?"

  Mint a fülszövegből is ismeretes, Alexia Tarabotti vénlány, mégpedig a legkilátástalanabb fajtából: kreol bőrű -abban a korban, amikor a nőknél a fehér bőr volt a divat-, feltűnő orral rendelkezik és a tetejébe lélek nélkül született -de psszt, ez titok. Anyja csupán az első kettőről tud, de ez is bőven elegendő ahhoz, hogy már 15 éves korábban elkönyveljék mint kiházasíthatatlan leányt. Azért ehhez még lesz 1-2 szavuk a szereplőknek, főleg Lord Macconak, aki mellesleg alfahím a javából. Szó esik majd ízléstelen kalapokról Tarabotti kisasszony kebelbarátnőjének jóvoltából és a vámpírok öltözködési stílusáról is, melyet Lord Akeldamán keresztül ismerhetünk meg.
 Történetünk kezdetén főhősnőnk épp egy bálon van, ahol a balszerencse utoléri egy tudatlan selypítő vérszívó személyében, és  egyben a lavinát is elindítja. Alexia méretes orrát mindenbe beleütve igyekszik megoldani az ismeretlen vámpír rejtélyét, több-kevesebb szerencsével, no meg némi természetfeletti segítséggel.

 Igazán élveztem a szócsatákat és a váratlan fordulatokat- sajnálatomra a vége felé mindkettőből kevesebb lett, testi vágyból annál több. Nem értem miért csak addig volt éles nyelvű és szellemes Alexia, míg esélye sem volt férjre, és bennem megkérdőjelezte sziporkázó elméjét a tény, hogy milyen könnyen kapható volt bármire, ami Lord Macconnel volt kapcsolatos (teljesen kiéhezettnek tűnt). Továbbá csökkentette a mű élvezetét számomra, hogy egy idő után előbb tudtam a kérdésekre a választ, mint maguk a szereplők. Igen, én már csak ilyen vagyok; szeretek a hőssel együtt rájönni a titkokra, nem pedig azt érezni, h "Jaj, miért nem jön már rá, hiszen annyira nyilvánvaló!" De én sajnos ezt éreztem a kis amerikai tudóssal való beszélgetésüktől kezdve egészen a nagy akció végéig. A befejezés pedig csak hab a tortán. De (hogy valami jót is mondjak végre szegény könyvről) bár a kritikám után kevéssé látszik, azért élveztem én ezt a könyvet, csak mindig van egy 'csak', ha bővebben szeretném pozitívan méltatni. Csak nem bírom abba hagyni... Méretes kérdőjelek maradtak a fejemben, mert nem sikerült megtudnom, hogy pontosan milyen dolgoknak van hiányában az a személy, aki természeten túli, azaz lélektelen. Mert bár az elején hivatkozott erre néhány dolog miatt az írónő, később akadtak olyan részletek, ahol ilyetén fajta mivoltát megcáfolni látszott Alexia viselkedése.  (Mondjak még róla valami egyáltalán nem lelkesítőt vagy inkább kerekítsek egy kedvesebb véget már?)
 Összefoglalva ez egy érdekes téma a fiatalok számára, ám talán pont miattuk is lettek belecsempészve a pirulós részek, így próbálva több izgalmat csepegtetni ebbe a műbe. Szigorúan 16+ ezáltal. Tökéletes olvasmány lehet annak, aki valami könnyed, de mégis izgalmas történetre vágyik a napernyők divatjának századából.
És ami a legfontosabb: senkit se tántorítson el szőrszálhasogató kritikám, ha egyébként kedvére valónak tartja a könyvet. :)

Adatok:

• Könyvmolyképző Kiadó, 2012.
• Arany pöttyös könyvek sorozat
• 374 oldal
• Kötés: papír/ puha kötés

 Utolsó észrevételem, amit nem tudok megállni: hogy képes valaki bizalmas kontaktusba kerülni a szerelmével annak biztos tudatában, hogy egy óra múlva bármi megtörténhet velük és inkább tervet kéne szőni?

Engem is elért a blogdíj

 Úgy láttam néhány ember talán már unja a játékot ami körbejárta a blogokat, én viszont örömmel olvastam mindenki válaszait és boldoggá tesz, hogy Szellem engem is bevont.

A játékszabályok:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
• 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• Nincs visszaadás/ visszajelölés

Íme hát a tények rólam:

1. Vegetáriánus vagyok születésem óta, mert allergiás vagyok az állati fehérjékre, de ha ehetnék húst akkor se tenném, mert sajnálom az állatokat.
2. Kedvenc állatom a macska, mióta eszemet tudom bolondultam értük, de csak 9 éves koromban kaptam az első kettőt, mikor kertes házba költöztünk; most 9 gyönyörűségem van plusz 2 befogadott imádni való kutya.
3. Szeretnék nyitni majd állatmenhelyt, mert szívem szerint az összes kidobott állatot befogadnám.
4. Imádom a gyerekeket, és csak azért nem jelentkeztem óvónő képzőbe, mert a korán kelés nem nekem való.
5. Ebből rájöhettetek, hogy rendkívül lusta vagyok.
6. Az érettségire is csak előző nap készültem.
7. Nincs annyi pénz a földön, mint amennyit én képes volnék elkölteni könyvekre.
8. Olvasás közben képes vagyok teljesen kizárni a külvilágot, bárhol legyek is.
9. Imádok aludni, mégis mindig későn fekszem le, mert általában valami elterel.
10. Az ihlet szinte mindig késő este/ éjjel jön, különösen akkor, mikor korán kéne feküdnöm vagy tanulnék.
11. A barátom karácsonykor egy saját maga által készített vasrózsával lepett meg. Gyönyörű.

Szellem kérdései: 
1. Estél már bele egy könyv szereplőjébe úgy igazán, fülig? Ha igen, ki volt az, melyik könyvből és miért? 
Hát, ezt így visszagondolva nehéz megmondani, de talán Sambe a Shiverből. Grace és az ő kapcsolata az ami a legjobban leírja az én elképzelésemet a szerelemről.
2. Miért indítottál blogot? (Vagy ha nincs: Miért olvasol blogokat?) 
Mert hatalmas a közléskényszerem és szeretek írni, itt pedig csiszolni tudom ezt (és addig sem az ismerőseimnek kell hallgatnia :P )
3. Melyik kategóriába tartozol: aki csak megfelelő hangulatban és elég szabadidő mellett olvas, vagy aki akármikor, akárhol, akár ha csak van két perce felcsapni egy könyvet?
Az utóbbiba. Voltak is már problémáim ebből adódóan. :D
 4. Mi a legextrémebb hely, ahol eddig olvastál? (pl: 10. emelet ablakából lógva)
Nem igazán tudom megmondani, de sok helyen olvastam már, pl.:utcán gyaloglás közben, villamoson, buszon, autóban, vonaton, játszótéren, egy kád vízben, evés közben, tanóra alatt...
 5. Szoktál felhőket nézegetni? Esetleg gyakran látsz is bennük valamilyen formát?
Régebben gyakran nézegettem, sőt beszélgetéseket is lebonyolítottam velük a fejemben, még ált. iskolás alsós koromban (akkoriban magányos voltam). Bizony, hogy látok. De miket! Láttam már a régi uszkárunkat, sárkányt, hintót, hableányt és még sok egyebet.
6. Ha tanácsra van szükséged, mit olvass legközelebb, kihez fordulsz és miért bízol meg az ízlésében?
Nem igazán szoktam megkérdezni másokat, és leginkább a saját ízlésemben bízok. Viszont ha valamit kinéztem, azt mostanság szeretem megnézni néhány könyves blogon, ahol azt vettem észre, hogy a blogger ízlése hasonlít az enyémhez.
7. Könyvvásárláskor befolyásol a borító? Volt már esetleg olyan, hogy csak a borító alapján választottál?
Igen, befolyásol, de még nem vettem úgy könyvet, hogy előtte bele ne olvastam volna. Néha csalóka tud lenni a borító.
8. Olvasol párhuzamosan több könyvet is? Indokold!
Hogyne. Legutóbb az egyiket gépen olvastam, de mennem kellett valahová, ezért amit kivettem újonnan a könyvtárból azt magammal vittem, hogy legyen mit olvasnom. De olvastam már 5-6 könyvet is egyszerre, vagy mert mind érdekelt vagy mert egyiket sem találtam túl izgalmasnak ahhoz, hogy kizárólag arra koncentráljak.
9. Befolyásol a könyv szerzőjének származása?
Nem.
10. Szereted az idézeteket? Ha találsz egy tetszetős mondatot, kiírod magadnak?
Szeretem, de erősen megválogatom őket, mert nem kedvelem a kliséket. Ahhoz, hogy kiírjam valahová eredetinek kell lennie, nem holmi elcsépelt dolognak. De ha találok ilyet szeretem lefirkantani, akárcsak a határidőnaplómba.
 11. Ha a jó tündér azt mondaná, kívánhatsz egy könyvet, melyik lenne az? Miért?
Őszintén szólva nem tudom. Mindig hosszú lista van a fejemben a megszerzendő könyvekről, ezért nehéz választani. Talán a Vörös oroszlánt Szepes Máriától. De az is két részes. :( És azért, mert már sokszor kiolvastam, de nem az enyém.

Akiket rendszeresen olvasok azok már többszörösen válaszoltak kérdésekre, így én már nem kérdezek.
Búcsúzóul a két nagyobb kölyökről mutatok képet :) Az elsőn Szofi van, aki igazi harcos, a másodikon pedig Igor, akinek azóta már felemás szeme van: a bal kék maradt, a jobb pedig sárga.