Megtanulni a múlttal (de nem benne) élni.

Szegény könyvek kissé el lettek hanyagolva, miután kiolvastam őket... De most rávettem magam, hogy a Ui.:Szeretlek-ről bejegyzést írjak, így éjfél előtt kicsivel (mondtam én, hogy kissé fordítva lettem beállítva).

 

 A fülszöveg: Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal.
Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt.
Holly újra megtanul élni.

 Több blogos oldalon dicsérték, hát kivettem a könyvtárból. Nem bizonyult melléfogásnak, aznap este hattól hajnal fél kettőig ki is olvastam. Teljesen magával ragadott az érzelmek sokasága, és az, hogy mennyire nyíltan ír róla az Cecelia Ahern. Valaki azt mondta, hogy örül, hogy végre van egy olyan mű napjainkban, ami nem mellékes dologként tekint az érzelmekre, hanem megragadja, és szemünk elé tárja azokat.

 Holly a történet elején két hónapja özvegy, és úgy érzi neki nincs saját terve az életére, annyi volt mindig is, hogy Gerryvel éljen. Vagy épp a múltban jár vagy ha nem, akkor oda vágyik, hogy megváltoztathassa azt, amit rosszul csinált. Közben nem veszi észre, hogy az élet halad tovább, csak ő maradt ugyanott. De a neki címzett szüleinél lévő levél egy csapásra megváltoztatja az életét, újra van miért felkelnie reggelenként. A férje utasításai vannak benne 10 hónapra lebontva. Ezek után a leveleknek, a levelekért él. 
 Megváltozik a hozzáállása több dologhoz is, például a legidősebb bátyjával szorosabbra fűzik a kapcsolatot, akivel sohasem jött ki jól. Persze az is rásegít a folyamatra, hogy maga Richard is átalakul. Más szemmel kezd tekinteni a húgára is, miután többször is jót beszélgetnek, és segít Ciarának visszakapni a szerelmét. Új barátra talál Daniel, a bártulajdonos személyében.
Lassan-lassan a saját élete is a helyére kerül, olykor sírással, olykor nevetéssel fűszerezve, s a változatos üzenetek végrehajtása közepette Hol régi-új önmagává válik végül.


 Ez egy sírós történet volt számomra. Szerintem többek közt ezt olvassa a november, mikor olyan csúnya, lucskos idők járnak. Persze van benne bőven vicces, nevetős rész is azért (így lehet, hogy van jó idő ősz végén is olykor).
Nem sok rosszat tudnék mondani erről a műről, viszont van egy, amitől mindig a hajam téptem képzeletben. A szereplők minden egyes alkalommal "ajszi"-t mondtak ajándék helyett. Nem tudom, hogy a fordítónak tudható-e be ez a hiba, de engem nagyon zavart, mivel alapvetően borsódzik a hátam a plázacicáktól és a beszédstílusuktól, és a könyvben leírt karakterek közel sincsenek ehhez az embertípushoz. Viszont az, ahogy bemutatta az élet törékenységét, és ahogy rámutatott, hogy mennyi mindent csak akkor kezdünk el értékelni mikor már vége, az számomra egy kiemelkedő könyvvé tette Cecelia Ahern írását. Úgy érzem, még mást is fogok tőle olvasni.